Kőváry Anett

Lenni

Szeretem az ébresztő hangját hajnalban. Szeretek álmos lenni. Szeretem az eső kopogását a redőnyömön, a redőnyt az ablakomon. Szeretek napfelkelte előtt jógázni. Szeretem a korai készülődést. Szeretem a forró víz érintését a testemen. Szeretek fázni, mikor kijövök a zuhany alól. Szeretem, hogy nehéz kifésülni a frissen mosott hajamat. Szeretem a frissen mosott hajam illatát. Szeretem […]

(tovább...)

Nyolc éve

Húsz-huszonegy éves lehettem, mikor bekerültem a kis budapesti rádióhoz. Megszeppent vidéki lányként, nem sokkal az érettségi után hirtelen ismert hangokkal és arcokkal dolgoztam együtt. Zenetévés srácok és lányok, köztük a kis olaszliszkai; sokáig nem találtam a helyem, még a számat se nagyon mertem kinyitni. Teltek a hetek, egyre inkább feloldódtam, olyan családias volt a hangulat […]

(tovább...)

A gyászról beszélni kell

A gyászról beszélni kell. Nem a részvétért. Nem a sajnálatért. Nem azért, hogy bárki zavarba jöjjön. Hanem mert a gyász képes megbetegíteni, megfojtani, őrületbe kergetni is képes. A gyászról beszélni kell, mert a gyászról nem merünk beszélni. Zavartan hebegünk-habogunk, közhelyeket sorolunk, butaságokkal okoskodunk, jó szándékkal bosszantunk, ha valaki gyászáról hallunk. Pedig semmi mást nem kellene […]

(tovább...)