Életünk két legintimebb pillanata a születés és a halál – sajnos azonban az intimitásból tabu lett, aminek eredménye, hogy nemcsak anyaként, de gyászunkban is teljesen magunkra maradunk, és úgy érezzük, senkivel nem tudjuk megosztani a nehézségeinket.
Anyukámnál 2016-ban diagnosztizáltak mellrákot, majd agyi áttétek következtében 2017 szeptemberében halt meg. Betegsége és halála ébresztett rá, hogy dolgom van ezzel a területtel.
Gyászcsoportvezetői képesítést szereztem, a jógával együtt pedig saját módszert dolgoztam ki a gyászmunka hatékonnyá tételére.
Gyászkísérőként rendszeres konzultációkkal segítek a gyászévben – igény esetén tovább is -, vagy az elhúzódó gyász megdolgozásában.
A módszertan minden esetben egyéni megbeszélésen alapul, hiszen minden gyász más, mindenkinek más segít, de összességében elmondható, hogy egy megértő, megtartó támaszra minden gyászolónak szüksége van, és ezt sokszor nem családtag vagy hozzátartozó, hanem egy segítő személyében találja meg.
