Közzétéve: 2020.06.05. | Kőváry Anett
Kedves ismerős Facebook oldalán mered az arcomba a kép: tedd le bátran, nem kell cipelned a múltadat, a félelmeidet, mások véleményét, mások problémáit. A kép alatt egy elgondolkodtató komment, “jó is lenne”. Három szó, ami mindennél többet elmond a már-már passzivitásba torkolló reményvesztettségről.
Lerakni a felesleges terheket, amik nemcsak visszahúznak, lenyomnak, de láthatatlanná teszi az utat magunk előtt, az vajon kinek a felelőssége? Azé, aki folyamatosan pakolja ránk, vagy a miénk, akik rogyadozó, remegő lábakkal is kapaszkodunk a pusztító súlyokba, mert azokkal együtt érezzük magunkat biztonságban? Vajon milyen lenne a kilátás, ha mindent ledobnánk? Miért rettegünk könnyedén, terhek nélkül élni?
Az egész pont olyan, mint amikor nyaralni mész. Nem indulsz úgy városnézésre vagy a tengerpartra, hogy tolod-húzod magaddal a telepakolt bőröndöt. Amint megérkezel, alig várod, hogy megszabadulj tőle, hogy kipakolj belőle, aztán nyugodtan ott mered hagyni a szobádban, és élvezed, hogy könnyű és könnyed vagy.
A hétköznapokban miért kapaszkodunk a bőröndjeinkbe? Miért engedjük, hogy mások véleménye, hogy a saját beszűkült gondolataink határozzanak meg? Miért engedjük, hogy a szokás uralja az életünket? A megszokás veszélyes. Biztonságos, de veszélyes. A megszokása egy cselekvésnek, egy helynek, egy ritmusnak, egy újra és újra ismétlődő gondolatsornak ismerőssé teszi ugyan a környezetet, látszólag veszélytelenné a mindennapokat, mégis elválaszt attól, ami az élet esszennciája: az újtól. Az ismeretlentől.
Jó is lenne – három szó, ami csakis a saját korlátaidat jelöli. A saját félelmeidet, a saját bénultságodat, saját magad visszatartását.
Jó lenne letenni a terheket? Tedd le!
Jó lenne látni? Nyisd ki a szemed!
Jó lenne szabadnak lenni? Szabadítsd ki magad!
A múltadtól, a félelmeidtől, mások véleményétől és mások problémáitól nem mások tudnak megszabadítani, hanem csakis te magad.
És ez nemcsak jó is lenne, hanem jó.
Legutóbbi bejegyzések