Megáll a szív a híd közepén

Közzétéve: 2020.01.04. | Kőváry Anett

Megáll a szív a híd közepén, 

mozi után hazafelé. 

Vége főcím, villany fel, 

popcornos doboz és papírpohár a kukában, 

sok már a cukor, kevés a szénsav

az utolsó korty kólában.

 

Csipszmorzsa reccsen a cipőtalpak alatt, 

az elrágatlan kukorica a szőnyegbe ragad, 

hazaindul a fáradt szívvel a test,

a hídon váratlanul halkulni kezd a belvárosi est,

elnémul minden hang, belülről és kívülről jövő, 

nincs több múlt, nincs több jelen, és nincs több jövő,

megáll a szív a híd közepén,

kár, hogy az egész nem egy mozifilm,

de ha látnád mégis a főcímet,

nézd végig a saját filmedet,

szerettél-e, hittél-e, adtál-e eleget,

volt-e álmod, valódi csoda,

nem is érdekelt, hogy hogy jutsz oda,

volt-e nagy alvásod, igazi zabálásod,

volt-e legalább egy életmódváltásod,

volt-e könnyed, keserűn és édesen elsírt,

volt-e béna versed, kézzel és sokszor átírt,

volt-e meleg eső, tarkódon lecsorgó,

volt-e igaz szerelmed, szélfútta, mint a porhó,

voltál-e meggondolatlan, őrült is talán,

ettél-e gyrost hajnalban a Blahán,

fájt-e úgy igazán néha a lélegzés,

ért-e úgy elhagyás, mint egy kivégzés,

voltál-e boldog, hülyén vihogó,

voltál-e mindent mindennél jobban akaró,

voltál-e jóbarát, szülő, társ, szerető,

kértél-e mindent, ami csak kérhető,

tudod, ugye, hogy ez most még más filmje,

de egyszer eljön a sajátunk stáblistája,

popcornos doboz, papírpohár a kukába,

felkapcsolják a villanyt, indulsz hazafelé,

és bármikor megállhat a szív a híd közepén.

Gesztesi Károly emlékére.