Közzétéve: 2019.11.30. | Kőváry Anett
Fent vannak már a karácsonyi díszek, sok és túlzó, de mi a karácsonnyal nem viccelünk, felhúztuk a karácsonyi ágyneműket is, már csak új karácsonyi pizsama kell a gyereknek, kinőtte a tavalyit, lehet, hogy tavalyelőtti volt az, kicsi rá, karácsonyi pizsi nélkül nincs december, elővettük a karácsonyi bögréket is, párolog a vaníliás illóolaj, gyönyörű az adventi koszorú, szereztem új grincsfát is, üdezöld és zöldszagú, néhány fenyőág kell még, hogy még igazibb karácsonyillat legyen, lassan megtanulok sütni, azt mondják, havazni is fog, hit, remény, vegavacsi, már csak csoda kellene, olyan igazi, karácsonyi.
Mennek már pár hete a karácsonyi filmek, jó lett volna idén végre valakivel összebújva, valakivel, vagy épp pont vele, aki 120 centinél magasabb, és nem a lányom, hát így alakult, várni kell még a varázslatra, hátha szenteste a kicsit részeg Jude Law majd becsönget, addig a lányommal kuckózunk, Télaput nézünk, az összes mese összes karácsonyi változatát, lassan megesszük mind a száz fahéjas, kakaós és nutellás csigát, rajzolunk karácsonyosat, unózunk, társasozunk, ő sokkal jobb szívet kér az egyik kis csoporttársának, én meg azt, hogy legyen már vége ennek a sokszor kényelmesnek hazudott magánynak,
sűvít a szél, végre meghozták egymást december és a tél, legyen hó és legyen jó, apa is eljön szenteste, nem egyedül már, kicsit más minden karácsony, közben néhány dísz ugyanaz, a csipkés üveggömbökben minden vágyam, a holnapokba csúszó nappalokkal tűnik el minden álmom, gyertyafénynél jobban látszik, ami be nem teljesült, leghosszabb éjszaka, csodavárás, régen az elrontott pulykasült, Mikulás, fogtündér, angyalkák, itt az egész banda, de az én nevem a jó gyerekek listáján valamiért még mindig nincsen rajta
Legutóbbi bejegyzések