Közzétéve: 2019.11.01. | Kőváry Anett
Amikor úgy érzed, rossz anya vagy, arra gondolsz, talán nem kellett volna gyereket vállalnod.
Amikor hosszú, pihentető alvásról álmodozol, arra gondolsz, mennyivel könnyebb volt egyedül élni.
Amikor képtelen vagy kitalálni, mi legyen az ebéd, arra gondolsz, milyen jó volt, mikor csak összedobtál vagy rendeltél valamit.
Amikor sehogyan sem tudsz erőt venni magadon, visszaemlékszel, milyen jó volt csak úgy lustálkodni.
Amikor szinte gyilkos robajjal kalapál a szíved, azt kívánod, bárcsak sírhatnál végre olyan hangosan, amennyire jólesik.
Amikor viszont a gyereked a válladba fúrja a fejét, arra gondolsz, milyen jó érzés a legfontosabbnak lenni valaki számára.
Amikor a csúcsforgalomban ácsorogsz a lámpánál, arra gondolsz, milyen jó, hogy otthon vár a gyereked. Már nem vagy egyedül. Családod van.
Amikor melletted nyugszik meg, arra gondolsz, milyen jó, hogy csak neked szuszog.
Amikor szinte habzsolja a főztödet, boldogan dőlsz hátra, és már azon jár az eszed, másnap mivel kényeztesd.
Amikor rohangáltok a réten, rájössz: ez az igazi szabadság.
Amikor végre lecsillapodik a lelked, hallod a nyugalmadat. Hallod, hogy minden így van jól. Hallod, hogy a legszerencsésebb vagy a világon. Hallod a csendet. Hallod a békédet. Csak figyelned kell.
Legutóbbi bejegyzések