Közzétéve: 2019.10.20. | Kőváry Anett
ahogy az aludni készülő fűben a falevelek,
úgy az őszi szívben a majdnemek,
ahogy az októberi hegyen a sárga,
úgy egy tucat érzés megint a sárba,
ahogy az alacsonyan sütő reggeli nap,
úgy a félve, de hangosan kimondott szavak,
ahogy az idén utoljára felzúgó fűnyíró,
úgy a kétség, hogy vajon lehet-e tényleg jó,
ahogy a kisházban télire elpakolt lomok,
úgy az érzések helyén megint csak száradó homok,
ahogy a reggeli dér mindenhol a kertben,
úgy még egy kis remény a szívben és a fejben,
ahogy ősszel is elfogy, majd megtelik a Hold,
úgy a hit, hogy ez most mégsem csak egy majdnem volt.
Legutóbbi bejegyzések