Nem kell a hétvégébe belehalni

Belegondoltál már, hogy esetleg hétvégére a gyereked is kimerül? Mert az nyilván természetes, hogy anya és apa hulla fáradtan rogy le a padlószőnyegre péntek este, legszívesebben intravénásan kérne mindenből és bármiből, ami egyszerre ellazít, nyugtat és feltölt. Na most simán lehet, hogy a gyerek is így van ezzel: ovi, suli, különórák, sport, vita az egyik haverrral, konfliktus az óvónővel, lehet, hogy fájt valami, amit mondtál neki, és fogalma sincs, hogyan dolgozza fel, mert akármilyen okos is, érzelmi intelligenciája még nagyjából olyan, mint egy ebihalé. Úgyhogy a mi dolgunk nyugodt hétvégét biztosítani – neki és magunknak is. 

Rendszeresen bepörgök a hétvégéktől. Időnként kurva könnyen ülök bele a szegény egyedülálló anya mártírfotelébe, de szerencsére már egyre gyakrabban feltűnik, ha erre készülök, és inkább máshol foglalok helyet. Pedig – hogy egy másik hasonlattal éljek – egyszerűbb felülni a jaj már megint mennyit kell mosni, főzni, takarítani, gyerekkel lenni, mikor pihenek vonatra, miközben nyugodtan integethetnénk neki az állomásról is. 

Például úgy, hogy első körben megértjük: a gyerek nem hülye. Bármennyire is úgy tűnik néha, de nem, nem az. Okos, érző, gondolkodó ember, most épp 116-os ruhamérettel. Vannak neki érzései. Fáradt, kimerült, csalódott, feldúlt, boldog, szomorú. Vannak neki igényei. Pihenésre, kikapcsolódásra, arra, hogy az egész heti hajtás után legalább egy kis ideig ne basztassa senki. Azzal, hogy pakoljon el, hogy üljön rendesen, hogy nem az édesség és nem a tévé, hanem csak egy kicsit hadd csinálhassa azt, amihez kedve van. Ha ez éppen semmittevés, akkor azt. 

48 óra a hétvége, akármilyen maximalista pedantéria királynők vagyunk, ebből muszáj leszakítani 8-10-et arra, hogy magunknak és a gyereknek is nyugodt körülményeket biztosítsunk, és az iszonyú jó lesz mindenkinek. 

Lehet kezdeni mindjárt egy pizsamareggellel. Szombaton vagy vasárnap, de van, hogy mindkét nap hagyom a lányomat, hogy addig legyen pizsiben, amíg csak kedve van. Ha egész nap, akkor egész nap. Máris megkönnyebbül tőle, hogy nem kell a nagymutató állásától függően elkészülnie bugyival, zoknival, trikóval, pólóval, leggingsszel. És nekem is jó, mert nem megyek a falnak attól, hogy megint haszontalanul telt el 40 perc, ami alatt mindössze a jobb zokni került a helyére, az is csak véletlenül, mert egy bukfenc után pont belecsúsztatta a lábát. Szóval pizsi marad, akár másnap reggelig is, aztán jöhet a szabad játék. 

Elég az unalmas és fárasztó rutinból heti öt napon át, te se szeretnéd, ha szombat-vasárnap is a munkahelyi menetrend szerint kellene élned. Rohadtul nehéz, tudom, meg idegesítő is, de hadd pakoljon szét! Forgassa fel a szobát, legyen hangos, szaladgáljon kint vagy bent, álljon fejen, csináljon, amit csak akar, hadd engedje ki valahogy a 116-os méretű testében felgyülemlett feszültséget. Ne gondolj arra, hogy mekkora meló lesz ezt összepakolni, lehet majd játékosságot vinni abba is, inkább jusson eszedbe, hogy neked is jólesik időnként szanaszét hagyni a cuccaidat, és mennyire irritálna, ha bárki figyelmeztetne miatta. 

Nem kell programokkal telezsúfolni ezt a két napot. Érdekes, persze, hogy érdekes jönni-menni egyik arborétumból a másik múzeumba, de nem pihentető. Legyen egy nap, amikor nem ültök autóba, amikor nem kapcsolod be a porszívót, amikor csak elvagytok otthon, akár úgy, hogy a szőnyegen fekve unatkoztok, akár egy közös társassal, vagy egy jó nagy sétával. De a legjobb, ha egy napig ki sem mozdultok, fedezze csak fel és élvezze az otthonát, neked is jót fog tenni, ha nem rohangálsz ide-oda.

Lehet tévét is nézni. Akár sokat is! Nem gondolom, hogy bármelyik gyerek fejlődésének ártana, ha a szüleivel összebújva, popcornt majszolgatva házimozizik egyet egy cuki hosszú mesével. Adj időt magatoknak! Figyeld meg, min nevet, mi az, ami kevésbé érdekli, mire kérdez rá, egyáltalán leköti-e, amit lát. Amikor meg nem vesz észre, szundíts egyet a háta mögött.

És közben – bármilyen nehéz is – ne gondolj a szennyestartóból szinte kifolyó koszos ruhákra, sem a porra a polcon, úgyis megvárnak, mert senki nem csinálja meg helyetted. Ha meg mégis, akkor pláne engedd el magad.

Jó hétvégét! 🙂

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry