Anya a wc-n, mint műalkotás – anyaságom nagy felfedezései

Az elmúlt lassan hat évben, mióta egy folyton csevegő szőke szobaparancsnok irányítja az életemet, óriási igazságokra jöttem rá, amiket anyává válásom előtt nem is sejtettem. Olyan ez, mint amikor brit tudósok felfedezték vagy bebizonyították. Nem mondom, hogy mindegyiktől könnyebb az életem, de hogy szórakoztatóbb, az egészen biztos.

Az egyik ilyen felismerésem, hogy gyerekes házba teljesen felesleges a ruhásszekrény. A mosás menete ugyanis habár a klasszikus módon kezdődik: szennyestartó, mosógép, szárító, onnan azonban vagy a nagy fotelben vagy a széken landolnak a tiszta ruhák, ahonnan ránk, majd újra a szennyesbe kerülnek, még csak rövid állomásként sem érintve a tárolásukra kijelölt gardróbot.

Az anya tányérján lévő étel egyszerűen mindig finomabb. Teljesen mindegy, milyen önsanyargató diétáról, mennyire undorító, ízetlen, mindentől mentes szarról van szó, egész biztos, hogy a gyerek sokkal inkább abból falatozik, mint a tányérján gőzölgő borjúpaprikásból és puha nokedliből.

Ugyanígy igaz az is, hogy a gyerek tányérján hagyott maradéknál nincs csábítóbb, izgalmas bűnre hivogató falat. Mindegy, hogy bolognai spagetti, rakott krumpli, csokitorta, melegszendvics, a megmaradt ételt minden esetben be kell kapni, általában természetesen az anyának.

Hasonlóan kötelező tartozéka az anyaságnak a nyitott hűtőnél, titokban, futtában bekapott Túró Rudi. Sem magyarázat, sem mentség nincs rá, és biztos, hogy mindenki csinálja.

Az elalvásra készülő gyereknél nincs sem kíváncsibb, sem szomjasabb. Nem számít, ha előtte két-három gallon vizet is ivott meg, valami titkos szelepen át távozik belőle minden nedvesség, ahogy vízszintesbe kerül, és már kezdődhet is az itatás, és a világ legfontosabb kérdéseire válaszolás.

A reggeli indulásnál egy főre eső “gyere már” felkiáltások száma – elnyújtott, könyörgő á-val – száz és kétszáz közé tehető, és mind a felnőttre jut.

Egyetlen gyerek sem találja a pár négyzetméteres előszobában az éppen felhúzandó cipőjét, ami rendszerint a szeme előtt várja, hogy használják, de tuti, hogy a legnagyobb adagban is kiszúrja az egyetlen darab, négyzetmilliméternyinél is kisebb darab hagymát és/vagy zöldfűszert.

Nincs unalmas mese. Nincs elég mese. Nincs elég édesség.

Anya a wc-n egyfajta műtárgynak tekinthető, napszaktól és a tevékenység komolyságától függetlenül mindig meg kell tekinteni a házban lévő összes kiskorúnak, lehetőleg egyszerre.

A fogmosás, valamint a vetkőzés/öltözés a világ legkényelmetlenebb tevékenységei közé tartozik mindenki számára 130 cm alatt. Talán még fölötte is.

Megint kaja: amiből az oviban repeta, az otthon a kukába.

A felnőttek a franciaágy keretén is tudnak aludni, az aprótestű gyermekek számára viszont egy focipályányi matrac is kicsi.

A legfontosabb pedig: anyának lenni sokszor kimerítőbb a kimerítőnél, de akárhányszor kezdhetném újra, mindig ugyanígy csinálnám.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s