Amikor már nincs kit köszönteni

Volt egy kis rituálénk: minden október elsején reggel felhívtam, rém kellemetlen fejhangomon elénekeltem a boldog szülinapot, néha a klasszikus happy birthday, máskor a Halász Judit féle változatban, az o-kat a szükséges helyeken megfelelő hosszan kitartva, és egy kicsit mindig remegett a hangom, mint minden anyák napján, fehér ing, sötét alj szettben előadott vers szavalásakor. 

Tudta, hogy miért hívom, végighallgatta, én végigénekeltem, kicsit sírdogáltunk mindketten, aztán meg nevettünk persze. Sokat nevettünk anyával, most legutóbb is gondoltam rá, úristen, hogy nevetett volna Olívián, amikor felpróbálta otthon az úszósapkát, meg az úszószemüveget, úgy tudott nevetni, mikor a régi Skodánk visszapillantójában utánoztam, ahogy rágózik, úgy nevetett, hogy folyt is kicsit a könnye, olyan igazi Pusztai nevetés volt, nagyapám testvére, Joli mama is ugyanígy röhögött, mikor próbálta elmesélni a nyuszikás viccet a Róbert Károly körúti házban, anya is így tudott röhögni, amikor a tesóméknál kicsit túltolta a portoricói rumot, sosem ivott, de akkor ott volt a volt férjem is, és rengeteget röhögtünk, nem emlékszem már, hogy min, de másnap olyan másnapos volt, hogy mozdulni sem bírt, akkor meg azon röhögtünk, meg amikor nálam aludtak és apának megszólalt éjjel a GPS-e, hogy a következő lehetőségnél fordulj jobbra, úristen, vinnyogtunk, meg amikor a gyerekem apja otthon, Liszkán a seprűnyéllel adta elő, milyen egy beállás egy koncert előtt, meg akkor is, amikor Olívia felvette azt a kis puha talpú cipőt, amit a Sacitól kapott, és a girbegurba lábaival meztelenül flangált a házban, meg amikor otthon, a levendulacsokorba énekelte a Láng zenéjét, és nem hittük el az egész produkciót, úristen, mennyit nevettünk, anya, azt hittem, nem fogom számolni, de ez már a második szülinap nélküled, és én ma is úgy ébredtem, hogy elképzeltem, hogy felhívlak, és eléneklem neked a boldog szülinapot, és te egy kicsit meghatódsz és nekem is elcsuklik a hangom, aztán meg röhögünk, ahogy szoktunk, de hát ugye meghaltál.

Kicsit még elcsuklik a hangom, de fogok röhögni, ahogy szoktunk, még ma, megígérem, anya.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s