Amikor az a ház már nem otthon többé

Volt régen a hátsó kertünkben egy ringlószilva fa. Baracknyi gyümölcseit lilás, rózsaszínes, zöldes, kékes csillogással ölelte át a viaszos héj. Nyár végén a napi rutinhoz tartozott, hogy délutánonként összeszedjük a földre hullott ringlószilvákat. Nem szerettem a túlérett darabokat, szívesebben ettem a még fán csüngő, kicsit keményebb, savanykásabb szilvákat. De nagyapám nem nagyon engedte, hogy leszakítsuk a csábító gyümölcsöket. Nem jó az még, lyányom – mondta mindig bölcs kijelentéssel. Nem volt más választás, az öreg vödörből válogattuk ki a kevésbé szottyosakat, izgatottan törtük ketté, és boldogan néztük, ahogy a napforró gyümölcshús elengedi az addig szorosan ölelt magot, csak haraptuk, haraptuk az elmúló augusztust, a rostos gyerekkort. 

Éveken, talán évtizedeken át nem gondoltam a ringlószilvára, a régi kertünk is ritkán jutott eszembe. Mennyire más volt még az akkor, a baromfiudvar mellett-mögött sorakozó gyümölcsfák, a kert közepén húzódó lugas, a veteményesben katonásan cseperedő zöldségek, a mindent beterítő, kicsit már kopott nyár végi napsütés, a vezetékeken készülődő fecskék. Akkor még nem tudtam, de most már látom, ott volt Fekete István minden szava az udvarunkban, a faluban, a folyóparton, a komótosan üresedő gólyafészkekben, gondtalan kis gyermek szívemben.

Aztán néhány napja megláttam a zöldségesnél a gyümölcsöt, ami egyet jelentett nekem az iskolakezdés izgalmával, nagyapám kérges tenyerével, a kertünk boldog nyugalmával, egy olyan múlttal, amiről sokszor nem is tudom eldönteni, igaz volt-e egyáltalán, vagy csak a fejemben létezik. Izgatottan válogattam a rekeszben pihenő ringlószilvák között, kerestem köztük a még nem teljesen éretteket, ahogy kislányként nézegettem az ágakon hintázó, inkább még pirosba hajló darabokat. Otthon mosás nélkül szakítottam ketté a legszebbeket, csukott szemmel élveztem, ahogy a múlt minden zamata szétterül a számban. 

Jó volt néhány percig kiszállni az augusztusból, ami most még az anyám haldoklásának hónapját jelenti, amiben minden forró, fáradt fuvallat az ő hangját juttatja eszembe, amiben minden megadóan színesedő falevél az ő fájdalmára emlékeztet, amiben minden reggel a halálra való várakozás feszült gyötrelmét juttatja eszembe. Most még. 

Lassan vége a gyászévnek. Két hét van még hátra, de azt már most tudom, hogy nem akkor fáj legjobban, és nem akkor a legrémisztőbb a felismerés, amikor épp egy éve. Hanem akkor, amikor hiába keresem a gyerekkort a faluban, ahol felnőttem; amikor rájövök, hogy már nyoma sincs a ringlószilva fának a kertben;

akkor fogom fel, hogy semmi sem tart örökké, mikor érzem, hogy az a ház már nem az otthonom többé.

One Comment

  1. Gábor

    Nagyon szívemből szólt az írásod! A mai napig fantasztikus emlékek vannak a fejemben a gyerekkor nyarairól, amiket a nagyszülőknél töltöttem a tesómmal, és az unokatesókkal. A hatalmas, és szinte felderíthetetlen kastély kert, a falu focipályája, ahol elérhetetlen távolságra voltak a kapufák, de vastag, puha homokkal volt terítve a kapu előtere, így órákat, napokat, akár heteket rugdostak a lasztit és hittük magunkról, hogy a világ legügyesebb kapus jelöltjei vagyunk. Az ovi kertje a kastély tövében, ahova a nyári szünetben belógtunk és játszottunk a hintával, a téglából épített babakonyhával (fiú létünkre), ami akkora volt, hogy mi is befértünk. És, eszembe jut a nálunk is megtalálható ringló fa ami a pottyantós mögött nőtt és valószínű az exkluzív elhelyezkedésnek is köszönhetően mindig nagyon bőségesen ontotta a cefrének valót 🙂 De pár éve, szűk 30 év után ismét jártam ezeken a helyeken, és mellbevágó volt a felismerés, hogy ami eddig a határok nélküli gyerek paradicsom az emlékeimben, az a valóságban egy “sima” kastély, falusi focipályával és egy kis fás kerttel. De, de számomra itthon ücsörögve a F1 olasz nagydíjára várva, mégis csak a csodálatos gyerekkor emléke 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s