Ezért engedem ellentmondani

Nem mondanám valami sokadik dackorszaknak. Kiskamaszkornak pláne nem, hát az isten szerelmére, még öt éves sincs. Azt mondjuk már tudja, hogy a gyűrűs bolygót Szaturnusznak hívják, de az étkezések sorrendjét képtelen megjegyezni. Messze van még a tiniségtől, ez a lényeg. Mégis úgy tud ellenkezni, úgy tud méltatlankodni, elégedetlenkedni és feleselni, mint ahogy én csináltam anyámmal nyolcadikos koromban. A különbség csak annyi, hogy nem akarom minden áron elfojtani benne.

Egyrészt azért, mert valójában semmi gond nincs azzal, hogy a gyereknek véleménye, azt kimondani pedig bátorsága is van. Nem szeretnék egy súlytalan, üvegbőrű, jellemtelen felnőttet belőle, akit mindig csicskáztatnak a többiek, aki mindig azt csinálja, amit mondanak neki. Persze óvatosan kell ezzel egyensúlyozni.

Főleg következetesen, ami marha nehéz. Pláne, amikor ott állok 110 cm magas, 18 kg dühöngő önérzettel, és tudom, hogy ha elgyengülök, akkor az előző este párnába nem sírt maradék tekintélyem is oda. De próbálok kitartani, legyen a vita tárgya olyan súlyos kérdés, mint a színes ceruzák elpakolása, rendrakás, vagy épp a reggeli helyett kigondolt túró rudi.

Másrészt azért sem nyomom el az indulatait, amiért a kuktán is van egy szelep a felesleges nyomás kiengedésére. Nem akarom, hogy a gyerekem szorongjon. Nem akarom, hogy azt gondolja, le kell nyelnie minden érzést, gondolatot és szót, ami más, mint anyáé, apáé, óvónőé, nagyszülőé. Ez nem jelenti a szabályok eltussolását, dehogy is. Van, amiből nem engedek, szinte diktátorként viselkedem egyes kérdésekben.

Nincs például vita a fogmosással. És ezt meg is mondtam neki: akármilyen hiteles és Oscar-esélyes hattyú halálát ad elő, ha annyira fáradt, hogy hason csúszik be a fürdőszobába, ha szájzárat kap, nem érdekel, fogat akkor is mosunk. Kész. Ez a törvény. 18 évesen lehet majd forradalmat csinálni, addig egyszerűen enyém a többség, már csak a felelősség miatt is.

Harmadrészt azért sem szeretnék elfojtani benne semmit, hogy megtanulja kezelni az érzelmeit. Hogy megtanulja: van joga rosszul lenni, attól nem lesz kevésbé szerethető, rossz vagy kirekesztett, mert éppen dühös. Szeretném, ha tudná, hogy a szeretetem iránta feltétel nélküli. Szeretem akkor is, amikor halk és amikor hangos, akkor is, amikor szófogadó, és akkor is, amikor ellenkezik. De szeretném, ha tudná, hogy mindezekkel együtt is kellenek keretek a feszültség levezetésére. Nem bánthat mást, nem bánthatja magát. Sírhat, dobálhat párnát, kiabálhat, de nem üthet. Aztán megpróbáljuk együtt megbeszélni, mi is volt a gond.

Nem a hisztit engedem, jaj, azt nagyon nem bírom. A személyisége alakulását, villanásait engedem. Szeretném, ha a gyerekem tudná, hogy a véleményért, a határozottságért, az ellentmondásért nemhogy nem jár büntetés, hanem ezekkel együtt lesz ő megismételhetetlen, teljes egész.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s