Mindig nő

Nő vagyok. Időnként hisztis, erőszakos és arrogáns, de legbelül gyengéd, gondoskodó és érző szívű. Nő vagyok, és nem csak nőnapon vagyok nő. Mégis szükségem van a nőnapra.

És tudom, neked is, aki épp a házasságod megmentéséért küzdesz, neked is, aki kivagy a gyerekedtől, mert hetek óta nincs egy szabad perced, neked is, aki gyereket szeretnél, de valahogy sehogy nem akar összejönni, neked is, aki nyíladozó kis szerelmed illatában fürdőzől minden reggel, neked is, aki pont randira készülsz, neked is, aki nemrég szakítottál, neked is, aki csak úgy elvagy a párkapcsolatodban, neked is, akinél most épp minden rendben, és főleg neked, aki egyedül vagy, és úgy érzed, nőként senki sem vesz észre.

Mert ilyenek vagyunk, igen. Félünk, hogy egy ronda szörny éjszaka leharapja a takaró alól kikandikáló lábunkat, de bármikor leugatjuk a sorban elénk pofátlankodókat. Néha napokig nem nyúlunk a háztartáshoz, máskor az évszaknak megfelelő ablakdíszekkel dekorálunk mindent. Kiakadunk, ha rossz helyre kerülnek vissza a szekrénybe a tiszta bögrék, evőeszközök, az étteremben meg a tenyerünk élével seperjük le a morzsát az asztalról. Szeretjük kicsípni magunkat, és szeretjük munka után otthon levenni a melltartót, melegítőalsóba bújni, a hajunkat összefogni, a sminket lemosni. Három felülés után keressük a kockákat a hasunkon, azt gondoljuk, ha titokban eszünk csokit, az nem számít, mert senki nem tud róla, gyakran képzeljük magunkat videoklipbe vagy hollywoodi filmbe, legalább egyszer volt szexuális álmunk valamilyen hírességgel, erősebben nyomjuk a távkapcsoló gombját, ha merül benne az elem, tele a telefonununk fodrász utáni szelfikkel, csalunk a mérlegen állva, hogy kevesebbet mutasson, óránként megnézzük, hogy a szerelmünk mikor volt utoljára elérhető, időnként csekkoljuk az exünk adatlapját és természetesen az új csaját is, egyszerre imádjuk és irigyeljük a szép nőket, tudjuk, mi mindent hordoz magában a szó: premenstruáció, és igen, bármikor meghatódunk magunktól.

Néha azt gondoljuk, már attól egészségesek leszünk, hogy megveszünk egy fej jégsalátát, amit egy hét múlva ugyanazzal a lendülettel, kicsit megbarnulva dobunk a kukába. Elsírjuk magunkat minden romantikus biszbaszon, de szívesen káromkodunk.

Ahogy írtam már korábban is: sokszor elviselhetetlenek vagyunk, kritizálunk, hisztizünk és duzzogunk, de közben gondoskodunk, szeretünk, nevetünk, otthont teremtünk, beragyogunk, feltöltünk, erőt adunk, néha kicsit férfiak is vagyunk, olyan sokfélék, csontsoványak, sportosak, molettek, mártírok, dominák, harsányak, visszahúzódók, főnökösködők vagy alárendeltek, szinglik, reménykedők és hitehagyottak, energikusak, kimerültek, határozottak és hezitálók, anyák, elváltak, feleségek, nagymamák, szeretők, de végül mégis mind egyformák, nők vagyunk, az év minden napján.

Nők vagyunk akkor is, mikor morcosan indulunk neki a napnak és nem akarunk szólni senkihez, nők vagyunk akkor is, amikor fárasztó poénokat tolunk, nők vagyunk akkor is, amikor nem tudjuk visszafogni a szarkazmusunkat, nők vagyunk akkor is, amikor szerelmes idézeteket gyűjtögetünk a Pinteresten, akkor is nők vagyunk, amikor mindenkinek beszólunk, akkor is, amikor magzatpózban pityergünk a kanapén, és akkor is nők vagyunk, amikor ordítunk, törünk-zúzunk dühünkben, nők vagyunk, amikor ölelésre vágyunk, nők vagyunk, amikor bútort szerelünk össze, amikor ablaktörlőlapátot cserélünk, nők vagyunk, amikor focit vagy autóversenyt nézünk, nők vagyunk akkor is, amikor Csingilinget.

Nők vagyunk reggeltől estig, huszonnégy órán keresztül, akkor is, amikor tanácsokat adunk és kérünk, nők vagyunk, amikor valamelyik szerettünknek fáj, nők vagyunk, amikor a barátunknak szüksége van ránk, nők vagyunk, időnként hisztisek, erőszakosak és arrogánsak, de legbelül gyengédek, gondoskodók és érző szívűek, nők vagyunk, és nem csak nőnapon vagyunk nők, mégis szükségünk van a nőnapra, hogy legalább ilyenkor figyeljenek ránk.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry