Közzétéve: 2018.01.17. | Kőváry Anett
Nehéz felfogni, de vártam a halált,
kitakarítottam az összes szobát,
megszüntettem a pókok hálóját,
kimostam szépen az összes ruhát,
polcot töröltem, szőnyeget ráztam,
egyetlen percre soha meg nem álltam,
tiszta lett az összes játék is a kádban,
nem tudtam még akkor, hogy a halálra vártam.
Rendben legyen minden,
csak ez járt a fejemben,
rendnek, tisztaságnak kell lenni,
most már tudom, a halálnak is illik megfelelni,
akkor csak tisztaságra vágytam,
egy percnél tovább előre nem láttam,
csak azt akartam, hogy ragyogjon a konyha,
mintha a takarítás bármit megoldana.
Mostam reggel, mostam este,
mostam a pulcsikban hagyott
papírzsebkendők után keresve,
mostam cipőt, mostam a házat,
hátha mégsem viszi el az anyámat.
Hiába nem volt akkor vízköves semmi,
időpontra jött, nem volt mit tenni,
illatos volt a függöny, pormentes a szoba,
ragyogott a ház, mikor elment anya.
Négy hónapja csak takarítanék,
mintha az bármit megoldana.
Mintha az egy halottat is visszahozna.
Legutóbbi bejegyzések