Borsodinak lenni életérzés

Borsodinak lenni nem egy egyszerű tulajdonság, nem is csak az élet habos oldala, borsodinak lenni egy csodálatos örökség, mondhatjuk azt is: életérzés.

Nekünk a Rio nem Brazíliát jelenti, hanem az ózdi diszkót, a Highlander nem sorozat, nem is hegylakó, hanem Sárospatak, az Akropolis nem Athén teteje, hanem Kazincbarcikáé, a Black Tracy pedig nem egy szeszcsempész a ’20-as évek Amerikájából, hanem Miskolc egyik legmenőbb helye a ’90-es években.

Mi nem szotyizunk, hanem makukázunk vagy bugázunk, és akkor még mindig a napraforgó magjáról beszélünk. A kenyérnek nem a végét, vagy serclijét esszük, hanem a dumóját, vagy a púpját, de ugyanígy hívjuk a köldökünket is. Nem a közértben vagy a boltban vásárolunk, hanem az ABC-ben. A mi kapucnink süsü, és ha esni kezd az eső, nem csöpög, nem csepereg, hanem szemetel. Minden szénsavas üdítő kóla, gyártótól függetlenül, csupán az ízesítése számít: narancs kóla, gyömbér kóla. A kezünk, ha forróhoz ér, azt mondjuk, megsütöttük. Többes számban köszönünk, így lesz hellósztok és csősztök, sőt, kicsiként szinte mind használjuk a tök helytelen jösztök szót is. Jövő időbe tesszük a “kell” segédigét, szóval ha valakitől azt hallod, “meg kellesz csinálnom ezt vagy azt”, akkor biztos lehetsz benne, hogy egy borsodival van dolgod. Úgyanígy, ha a léc szót többes számban “lecek”-nek mondja valaki. Vicces, hogy Borsodban nem valakihez megyünk, hanem valakinél. Megyünk Anitánál. Borzalmas, de a miénk. Ahogy a furik a mi talicskánk, a lipityóka a mérleghintánk, a levonó a matricánk. A hajunkat nem megmossuk, hanem ki, porszívózni viszont nem ki szoktunk, hanem fel, ahogy a koszos edényeket is felmosogatjuk.

A villanyrendőrt hallva mindenkinek ugyanaz a miskolci kereszteződés jut eszébe. A Réteskékről ugyanaz a kávézó. Ha valakinek kicsit zilált a ruházata, azt mondjuk, pacuha. Az eperkettőt hallva nem egy picike eperre, vagy két darab eperre gondolunk, hanem az egykor legmenőbb egyetemi szórakozóhelyre, az E/2-re.

Az Edda Művek mindig a miénk marad, ahogy Majka is, meg Repka Attila, a Hooligans, a DVTK és a tócsni is.

És a megmásíthatatlan tény, hogy sorsod Borsod.

9 Comments

  1. Dávid

    Szia!

    Sárospatak Zemplén, ahogy B-A-Z megye fele nem osztja a borsodi vagy, mert Borsod-Abaúj-Zemplénben születtél felfogást. A jösztök , csupán népnyelvi, és nem köznyelvi, ellenben a kell, kellesz keverése már elég gáz. Én is a megyében születtem mégse vagyok hobbit 😀 Amit leírtál annak legalább a fele felénk is így van, de ez az írás már egy ideje kering a neten.
    Bocs, ha kötekedtem, de az első fele elég gyakran előjön, amire sokan harapnak. 🙂

    Kedvelés

    1. DeathSoober

      Ja teljes mértékben igazad van , olvastam már ezerszer ugyanezeket a sorokat csak még mindig nem értem miert legyek ezekre büszke néhány embernek csupán ennyi kapaszkodója maradt az életben hogy “mi felénk igy mondják” hát más felé meg máshogy mondják mi ebben a meglepő:D A sorsod borsod baromsaggal szintén nem értek eggyet ha megköveznek se. Ettol függetlenül szeretem ahol felnőttem de csak egy átlagos hely szegényebb régió, büszkének semmi kép se kell sztem erre lenni max elfogadni. Miert lennék büszke hogy szar helyen nőttem fel mondjuk ? Tehetek róla? Nem. Kicsit túl toltam 😀 de egyetértek veled.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s