Mesésen indult a nap. Mintha valamelyik Fekete István elbeszélés kelt volna életre: a dühös szél sebesen hordta a könnyű pihéket, gyorsan hízott a hó a kertben, miközben bent utolsó ünnepi fényében húzta ki magát a karácsonyfa. Tökéletes volt minden egy szombati kuckózáshoz, a forró kávéhoz a kanapén, a Walt Disney mesékhez, a pizsamában töltött délelőtthöz. …
Sokáig féltem nemet mondani, főleg a kisgyerekkoromból magammal hozott megfelelési kényszernek és szeretetfüggőségnek köszönhetően. Rendesen zavarban voltam, gyomorideget éreztem, ha valamit vagy valakit vissza kellett utasítanom, pedig hát édes istenem, nem kell nekem mindenki kedvében járnom, főleg nem a saját akaratom ellenére. Megvan a szitu, hogy kellemetlenül érzed magad, amikor csak úgy bemész nézelődni egy…
Hallgass csak egy picit! Némítsd le a tévét, a telefont, a számítógépet is. Fülelj kicsit. Hallod? Nem, nem a naplementét, nincs annak hangja. Hanem a tavaszt. Hallod? Utolsót dalolják ma a madarak, napszálltára fújnak riadót. Mégis van hát hangja. Ez már tényleg az. Nyisd ki az ablakot egy esti szellőztetésre. Érzed? Ott toporog az üveg…
Nő vagyok. Időnként hisztis, erőszakos és arrogáns, de legbelül gyengéd, gondoskodó és érző szívű. Nő vagyok, és nem csak nőnapon vagyok nő. Mégis szükségem van a nőnapra. És tudom, neked is, aki épp a házasságod megmentéséért küzdesz, neked is, aki kivagy a gyerekedtől, mert hetek óta nincs egy szabad perced, neked is, aki gyereket szeretnél,…
Ülök már megint hosszú órák óta a gépem fölött. Gondolkodtam a mai poszt témáján főzés közben – magamnak fokhagymával sült édeskrumplit csináltam korianderes gombával, a gyerek halrudacskát kért krumplipürével. Miközben már harmadik hónapja tartom a húsmentes étrendet, ő időnként még enged a halacska csábításának, de amúgy nem igazán eszik állatot. Aztán gondolkodtam porszívózás közben is,…
A kisebb-nagyobb megszakításokkal két hete tartó havazásnak köszönhetően nemcsak visszakaptam az időjárásba, a télbe, a természet erejébe, a párizsi klímavédelmi egyezménybe vetett hitemet, hanem megismertem többféle havat is. Van a juj, de jó, hogy esik a hó. Ezzel általában gyerekkorunkban találkozunk először, amikor a hó eltakarítása semmiféle kötelezettséget nem jelent a számunkra, azzal csak a…
A reggeli rohanás kicsit lelassult most, megígértem magamnak, hogy odafigyelek abban a pár órában, tudatosan megtervezem és kivitelezem is a lépéseket. Nem mondhatnám, hogy rögtön jött is a siker, de mondjuk legalább nem gurultam be, nem volt türelmetlenkedés, hangos szó, lesz ez még jobb is. Persze így sem sikerült időben elindulni, odaérni meg pláne. Van…
Telnek lassan-lassan az apás napok, az utolsót kezdjük ma, jelzi már ilyenkor a biológiai órám a gyerekhiányt. Amilyen szar anya voltam múlt héten, olyan jólesett most egy kicsit a magam dolgaival foglalkoznom – hálistennek van bőven tenni és gondolnivaló -, de ilyenkor már számolom vissza az órákat. Lázadoznak a sejtjeim, akarják magukhoz közel ők is…
Mert a hétfő szar, jaj, indul a hét, vége a pihenésnek, lehetne egy nappal hosszabb a hétvége, milyen messze még a péntek. Pedig tényleg csak egy ugyanolyan nap, mint a többi. Ráadásul a vasárnap este – ha már így vizsgáljuk a dolgot – sokkal húzósabb: a gyereknek hajmosás, hajszárítás, körömvágás. A hétfő, az hétfő. Ha…
Imádom a “megjöttél?”, “ideértél?”, “végül ezt vetted fel?”, “felébredtél?”, “levágattad a hajad?” típusú kérdéseket, amiknek a világon semmi funkciójuk – hiszen önmagukban válaszok is egyben -, viszont tökéletesek felesleges fecsegésre. Pedig már a Jóbarátokban is megmondta Günther, hogy nem kell kitölteni a csendet. A ma hallott hülyekérdés viszont minden korábbi ingerküszöbömet átlépte. – Mit főzöl…