82 kilósan mentem szülni. Huszonkét kiló jött fel rám a terhesség alatt, szétnyílt a hasfalam, de a bőröm szerencsére megúszta. Most már tudom, mennyire hálás lehetek érte, hogy sokáig, három évig tudtam szoptatni a lányomat, mert ennek köszönhetően szinte olvadtak le rólam a kilók. Amikor a gyerekem apjával szétmentünk, kockás hasam volt, a testzsírszázalékom úgy…
Volt anyukámnak egy mondata, gyakran mondogatta, főleg, mikor kiöltöztem, készültem valahová. Büszke, mégis múltba révedő, egyszerre szomorú és boldog tekintettel végigmért, kicsit lemondó hangsúllyal sóhajtotta talán saját elmúlt éveibe is, hogy “milyen szép is a fiatal.” Közel a negyvenhez, egyáltalán nem érezve magamnak öregnek, mégis kezdem érteni, mire gondolhatott. Ültem a hatalmas sportcsarnokban, mellettem a…
Azért, mert valaki foglalkozik a gyásszal, nem jelenti azt, hogy állandóan szomorú, hogy beteg, hogy nem dolgozta fel szerette elvesztését, vagy hogy csak feketében jár. A gyásszal nem azért foglalkozunk, mert szeretnénk halálmadárrá válni, hanem mert hálisten vagy sajnos elég erőnk van ahhoz, hogy törődjünk ezzel a sokak számára megfoghatatlan témával, és talán még segíteni…
Nah! Megyünk, kérem, szalagavatóra! Nem, nem a lányoméra, ott egyelőre még a megfelelő általános iskola keresése zajlik annak minden, főleg kellemetlen velejárójával. Szóval nem az én csodálatos méhem csodálatos gyümölcse tűzi ki büszkén mellére a szalagot, hanem az ő nővére, vagyis az én gyerekem apjának nagylánya. És ott leszünk mindannyian: a kislányom, a kislányom apukája,…
Hová tűnt a tél, látta valaki? Dolga van még itt, szólnátok neki? Elő kellene vetetnie a meleg kabátot, hóval kellene átölelnie a sikító világot. Fagyos ablakkal óvhatná a hasadó lelkeket, dérrel boríthatná be a nyújtózó kerteket. Talpa alatt jeges fűnek kellene ropognia, az összes fájdalmat hideggel kéne oldania. Zúzmarával szórhatná meg a születő álmokat, karcos…
Elengedés. Rengeteget beszélünk, írunk róla. Kéretlenül és meggondolatlanul ontjuk magunkból a jótanácsnak hitt, felszínes közhellyé vált arrogáns, már-már erőszakos felszólítást: engedd el! Tesszük mindezt úgy, hogy soha bele sem gondolunk, hogy az elengedés földi és emberi mivoltunk talán legnehezebb leckéje – a türelem megtanulása mellett. Ha olyan könnyű és egyszerű lenne elengedni, nem született volna…
Sok más fontos jelenet mellett van a Botrány című filmben egy kulcsmondat, ami arról szól, hogy mikor azt mondjuk, “fogalmam sincs, mit tegyek”, valójában rég tudjuk, hogy mit kell tennünk. Mennyivel kevesebb hezitálás lenne a világban, ha komolyan vennénk ezt a mondatot. Mikor évek óta nem mersz mozdulni egy kapcsolatból, tudod, hogy mit kell tenned….
Legszebb ruháját vette fel a telihold, úgy kopogtatott be a péntek estébe. Kíváncsian nézett be az ablakon. Látta, ahogy a kanapén ülve olvasok, látta, ahogy időnként felállok megkavarni a csípős-édes indiait, látta, ahogy gyertyákat gyújtok, látta, ahogy titokban megeszem, igen, egy egész tábla csokit, azt is, ahogy a csípős csipszbe is belenyúltam, mert a sok…
Azt írta tegnap egyik olvasóm a bizonytalanságról szóló írásomhoz, hogy jó lenne valami vidámat is olvasni tőlem. Ami annyira furcsa, és ilyenkor annyira sajnálom, hogy nem tudom hangoskönyvként publikálni az írásaimat, mert tökre nincs bennem semmiféle lehangoltság, amikor ezeket írom, inkább a felismerés öröme jár át, és úgy írom meg őket, hogy hátha másnak is…
Anyám betegsége és haldoklása alatt nem is az volt a legborzasztóbb, hogy az istentudja hanyadik kemó után mindent, sőt, mindent is tudtunk a rákról, nem is az, hogy mindenki mindent is tudott a rákról, nem kopaszon és elgyengülve látni az anyukámat volt a legborzasztóbb, még csak nem is a tehetetlenség. A legborzasztóbb a haldoklásban a…