Közzétéve: 2023.11.02. | Kőváry Anett
Elengedés. Automatikusan összerezzenünk, ha e szóval találkozunk, miközben észre sem vesszük, hogy egész életünk az elengedésről szól. Elengedjük a nappalt, elengedjük az éjszakát. Elengedjük az álmokat. Elengedjük a pénzt. Elengedünk embereket és kapcsolatokat, elengedünk munkahelyet, minden pillanatban elengedjük az előző pillanatot.
Mégis vannak elengedések, melyekhez minden erőnkre, bölcsességünkre és türelmünkre szükségünk van. Ami nem is annyira elengedés, inkább elfogadás.
Elfogadása a megváltoztathatatlannak.
Egy személy, aki élve vagy halva lép ki az életünkből.
Egy lélek, aki majdnem hozzánk érkezett.
Egy kapcsolat, ami biztonságot, kiszámíthatóságot jelentett.
Egy érzés, ami lassan elhalt.
Egy munkahely, ahol így vagy úgy, elfogyott a dolgunk.
Egy megszokott perspektíva, ami akadályozott a továbblépésben.
Egy ház, egy lakóhely, egy otthon, ahonnan mozdulnunk kell.
A múlt, ami már nincs hatással a jelenünkre.
Személyiségünk egy része, amit már meghaladtunk.
Ahogy a természet ősszel elengedi a színeket, ahogy a fa elengedi a gyümölcsét, ahogy a nap a melegét, ugyanolyan finom lágysággal és fokozatossággal engedhetjük el mi is mindazt, aminek már nincs helye az életünkben, elfogadva azt, hogy van, amin nem tudunk változtatni.
Az adventi időszak kezdetekor ajánlott kicsit megállni, hogy végigtekintsünk az életünkön, ki vagy mi az, aminek búcsút kell mondanunk. A mindenség ilyenkor mintha egyenesen ösztönözne a számadásra.
Mi megy, mi marad. Mi szükséges, mi nem az. Mitől kell elköszönnünk, mitől nem.
Két éjszakás elvonulásunkon a jóga segítségével megvizsgáljuk, mi az, amit el kell engednünk, különböző gyászt segítő gyakorlatokkal pedig az utat is megkeressük az elengedés módjához. A jóga mellett egy másik mozgásforma, a gyalogtúra pillanatban tartó és érzelmi blokkokat oldó erejét is megtapasztaljuk egy bárki számára teljesíthető táv segítségével.
Mert egy házasságot, egy szerelmet, egy sikertelen lombikot, egy elveszített magzatot, egy megszűnt munkahelyet, egy becsődölt vállalkozást, egy nyugdíjba forduló életszakaszt, önmagunk egy meghaló részét ugyanúgy meg kell gyászolnunk, mint bármelyik halottunkat. Mert új élet, új kezdet csak ott kezdődhet, ahol a régit elengedték és szépen meggyászolták.
Mindegy, hogy jógáztál-e már valaha, az is, hogy milyen szinten gyakorolsz. Mindegy, hogy túráztál-e már valaha, csak légy elszánt.
Itt a helyed, ha úgy érzed, megrekedtél valamilyen veszteséged feldolgozásában: ha szakítás vagy válás miatt úgy érzed, nem kapsz levegőt, ha személyiséged formálásban szükségesnek érzel egy kis támogatást, ha úgy érzed, hogy az elmúlt időszak eseményei felnyitották a szemedet, és szeretnél ragaszkodásmentesen élni.
Készülj fel arra, hogy kimozdítalak a komfortzónádból. De máshogy és máshol nem is lehet elengedni, csak a biztonsági bázisodon kívül. Akkor is túrázunk majd, ha esik, ha fúj. Ez nem egy jópofa, trendi buli lesz, ahol menő helyeken fotók kedvéért ászanázunk! Felkavaró, ugyanakkor felszabadító önismereti munkára készülj, mely után saját magadhoz és az új életedhez néhány lépéssel közelebb kerülve indulhatsz haza, hogy aztán elkezdhesd az utadat, mely az önazonosság felé vezet.
A lelki munkához a hangtálakat is elővesszük, különleges hangtálas jóga gyakorlásához.
Szállás: természetközeli őrségi elvonulóhelyen
Elhelyezés: kétágyas szobákban
Étkezés: őrségi ízek vegetáriánus étrendre szabva (pénteken vacsora, szombaton reggeli-ebéd-vacsora, vasárnap reggeli)
Dátum: november 24-26. vagy december 1-3. (mindkét elvonuláson ugyanaz lesz a program, csak a nagy érdeklődés miatt duplázom, a decembrei tábor MEGTELT!)
A szobákat a jelentkezés sorrendjében töltjük fel!
Az elvonulást vezeti: Kőváry Anett, traumatudatos jógaoktató, gyászkísérő
RÉSZVÉTELI DÍJ:
98.000 Ft/fő
Az elvonulás maximális létszáma 10 fő. Helyedet 30 ezer forint előleg befizetésével tudod foglalni.
JELENTKEZÉS ÉS RÉSZLETES PROGRAM:
hello@kovaryanett.hu
A jelentkezéskor kérlek, írd meg, hogy a novemberi vagy a decemberi elvonulás érdekel.
„Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.”
Márai Sándor