Téli szünet, nem is számolom már, hányadik nap. Ahogyan a feleslegesen bevitt kalóriát se jegyzem már nagyjából karácsony első napja óta. Éjszakánként megnézett filmek száma: valahol száz körül. Fogadott vendégek száma napi egy. PIhenéssel töltött napok száma egyetlen. Gyönyörködés az ünnepi fényekben: óránként hatvan perc. Visszatekintés az elmúlt évre, nagyjából húsz óra. Tervezgetés az új…
Mire az utolsó, pezsgőtől áztatott szerpentin is kiegyenesedik, mire az utolsó fáradt trombitaszó is elhalkul, mire a szomszéd utolsót káromkodik a besült tűzijáték miatt, mire az utolsó kellemetlen vendég is elhagyja a házat, szilveszterkor vagy újév hajnalán mindenkiben megfogalmazódik legalább egy fogadalomszerű önígéret. Ami aztán vagy valóság lesz vagy nem, de mindenképp irányt mutat az…
Mindig is utáltam a szilvesztereket. Nem azért, amiért a legtöbben, mert erőltetett buli, habár egy kicsit emiatt is. Úgy (is) vagyok vele, mint az esküvőkkel: hogyan lehetek benne biztos, hogy topon leszek valaki más élete legfontosabb napján, és tudok vele örülni felhőtlenül? Valahol ugyanez a szilveszter is. Csak mellette ott van még az elkerülhetetlen búcsú…