Nem szeretek fürdőbe járni, nekem a természetes víz a közegem, ez az ázzunk együtt vadidegen emberekkel ügy valahogy soha nem vonzott. A gyerek viszont éppen sellő korszakában van, tombol benne az IronGirl, meg amúgy is szeretem a csajos napjainkat, úgyhogy ha fogösszeszorítva is, de csobbantam. A közösségi seggáztatás nagyjából felénél csapta meg a fülemet, ahogy…
Tudjuk már, hogy nézett ki tíz éve a kedvenc sportolónk, a legkevésbé sem kedvelt műsorvezető, a szomszéd, a házmester, a tanárunk, az unokatestvérünk, a volt kollégánk, a most kollégánk, a volt férjünk, a volt feleségünk. Engem mondjuk legkevésbé sem érdekel, ki mennyire (nem) lett öregebb, érett, nőies, férfias, öreges, fiatalos, azon viszont szívesen elgondolkodom, mennyire…
Átlagos hétfő reggeli készülődés, leszámítva a késést, valahogy sikerült végre kihasználni, hogy indulás előtt három órával ébredtem. Fogat mosok, gyerekem a wc-n ülve szegezi nekem a hétkezdettel együtt a fürdőszoba ajtaján berobogó kérdést: ki vigyáz az anyukákra? Olyan jólesett és annyira sokkolt egyszerre a mélyfilozófiai témanyitás, hogy azonnal abbahagytam a fogmosást, hegyeset köpve küldtem a…
Nem véletlenül posztoltam reggel azt, amit: egyedülálló szülőként végigcsinálni egy teljes hétvégét minden, csak nem pihentető. Vasárnap estére rendszerint fáradtabb vagyok, mint amilyen pénteken voltam, amihez csak plusz adalék, hogy megállás nélkül lelkiismeret-furdalásom van minden egyes hangosabb miatt. Azt mondta hétfő reggel a gyerekem az oviban búcsúzáskor, hogy “anya, te nem is foglalkozol velem, csak…
Őszinte leszek, szinte pontosan 35 év telhetett el úgy életem 36 évéből, hogy képtelen voltam elfogadni bármilyen kritikát. Ugyanígy kikértem magamnak – legtöbbször magamban -, ha valaki valamilyen rossz tulajdonságomra hívta fel a figyelmet. Aztán egyszer csak elkezdtem megbarátkozni az árnyoldalaimmal, most meg már úgy tekintek rájuk, mint fejlesztendő területekre, amikkel addig is teljes egész…
Nem vagyok ősanya, ez elég hamar kiderült. A mintaanyaság jegyeit sem fedeztem fel még magamon, pedig lassan öt év telt el a gyerekem születése óta. Öt év, édes istenem, hát tényleg mikor történt az egész?! Szóval nem vagyok a naponta háromszor háromféle meleg ételt készítő, bugyikákat is vasaló anyuka, aki életét, vérét, és heti rendes…
Nagyon sok mesét nézünk. Nem magyarázkodás, nem mentség, nekem a tévé a bébiszitterem. Főleg, hogy a gyerekem nem szeret sokáig aludni, ahhoz viszont elég álmos, hogy kora reggel nekiálljon játszani, úgyhogy a hosszú napindító készülődés nálunk rendre mesezajban telik. A gyerekem legnagyobb örömére, nekem pedig a tűrűképességem határainak feszegetésére. Máshol, máskor, máshogyan már írtam arról,…
Önmagában természetesen az egész hatalmas rejtély, honnan jövünk, hová megyünk, hogy van az, hogy egyszer csak lesz egy ember a méhemben, aki aztán kis személyisége köré rakja mindazt, amit a világból hasznosnak tart, de az anyaságnak – vagyis inkább a gyereknevelésnek – a legnagyobb mélységeket leszámítva, a felszínen is vannak rejtélyei. Kedvencem a gyerekkel együtt…
Ha írnék egyszer egy könyvet az anyaságról, annak az lenne a címe, hogy Végtelen lelkiismeret-furdalás. Ha fel kellene készítenem azt, aki első gyermekét várja, a legfontosabb dolgot mondanám neki: soha többé nem lesz nyugodt a lelkiismereted. Pedig már évek óta űzöm ezt az anyaság ügyet, vannak is napok, amikor majdnem elégedett és nyugodt vagyok, de…
Nem mondanám valami sokadik dackorszaknak. Kiskamaszkornak pláne nem, hát az isten szerelmére, még öt éves sincs. Azt mondjuk már tudja, hogy a gyűrűs bolygót Szaturnusznak hívják, de az étkezések sorrendjét képtelen megjegyezni. Messze van még a tiniségtől, ez a lényeg. Mégis úgy tud ellenkezni, úgy tud méltatlankodni, elégedetlenkedni és feleselni, mint ahogy én csináltam anyámmal…