kovaryanett

Ébredés a szupermarketben

Átlagos kedd délutáni bevásárlás, a lányom – mint mindig – kalózkapitányt játszik a bevásárlókocsiban, mondja az irányt és arra kanyargunk a szupermarketben. Pakolom mellé a cuccokat, egyszer csak felcsillan a szeme, és a következő párbeszéd hangzik el köztünk: – Ez mi, anya? – Kacsamell. – Ezt a kiskacsából vágták ki?! – (hezitálva…) Igen… – A […]

(tovább...)

Szomorú szombat

Szombat van megint. Kiránduláshoz kicsit borongós, de még mindig aranysárga az idő. Álmodni sem lehetne szebbet a hegyet borító tarka erdőnél, minden alkalommal rácsodálkozom a mesés őszre, amikor az utat ölelő fák alatt autózom. Semmittevős, gyertyagyújtós, egész nap pizsamában kuckózós, lusta szombat van megint. A hatodik szombat azóta, hogy nincs anyám. Hat hét alatt annyiféle […]

(tovább...)

Palacsinta-ügy

Sosem ment a palacsintasütés. Nem tudom, miért, valahogy kimaradt az életemből. Próbálkoztam vele párszor, anya receptje szerint, Gabi receptje szerint, most legutóbb Anita receptje szerint, de megint csúfos lett a vége. Egyszerűen nem sikerül a tészta állaga, ha az mégis megvan, akkor vagy túl sok kerül belőle a serpenyőbe, vagy túl kevés, nem áll rá […]

(tovább...)

Minden más lett

Nagyapámék háza a falu szélén állt, a sorompó mellett. Nagyapám bakter volt Olaszliszkán, a vasút volt az élete. “Megyek a jelzőhöz lyányom, gyössz?” – kérdezte délutánonként. Mezítláb csattogva rohantam hozzá, felpattantam az öreg bicikli csomagtartójára, egyik kezemmel a derekába kapaszkodtam, a másikkal tömtem magamba a kertből szakított napforró paradicsomot. Csurgott az édes leve le az […]

(tovább...)

Nem vagy többé

A nincs többé a legfelfoghatatlanabb. És az, hogy ez az egész igaz. Hetek óta járkált lábujjhegyen a halál a házunkban. Egy kicsit mégis mindannyian hittük, hogy nem, nem lehet ez a vége. Másfél hónapig küzdöttél, még az utolsó napokban is azt mondtad, “hát csak meggyógyulok”. Lehet, hogy nem így érezted, mert talán tudtad te is, […]

(tovább...)