Látni végre a mostot

Egy tökéletes – legalábbis vírusmentes – világban jövő hétvégén lenne a túraautó-világkupa idei szezonnyitó hétvégéje, aminek a dátuma hónapok óta benne van a telefonomban, és nem is fogom kitörölni. Legalább lélekben, egy másik valóságban legyen mit várni, ha már úgy alakult, hogy bele vagyunk kényszerítve a pillanatba. 

Mert eddig hogy éltünk? Reggel vártuk az estét, este a másnapot, hétfőn a pénteket, pénteken a szombatot, télen a tavaszt, tavasszal a nyarat, nyáron az őszt, ősszel a karácsonyt, hétfőn a versenyhétvégét, időmérőn a futamot, rajtnál a befutót, a flört elején az első csókot, az első csóknál az első éjszakát, az első éjszaka után a másodikat, a kapcsolat elején a kapcsolat közepét, a kapcsolat közepén a kapcsolat végét, eljegyzésnél a házasságot, az esküvőn az első gyereket, az első gyerek születésekor a másodikat, ezen a héten a jövő hetet, a nyaralást, nyaralás elején a hazautazást. 

Amikor nem vártunk semmit, akkor meg a múltban kalandoztunk. Emlékeztünk a legjobb utazásra és a legrosszabra is, a rossz filmekre a mozikban, a felejthetetlen és felejthető éjszakákra, a kínos szülinapi bulikra és a nem kínosakra is, az első napra az első munkahelyen, az első külföldi nyaralásra, aztán a legutolsóra, a fröccsízű fesztiválokra, a klíma nélküli nyarakra a forró albérletben, a Quimby koncertekre, a gyerekkorra, az akkorra, a máskorra. 

És most hirtelen nincs más, csak a pillanat, a most, sok-sok napon át, egymás után, ugyanúgy. Nem tudjuk várni a végét, nem tudjuk várni az újrakezdést, vagyonokat érő meditációs gyakorlatok helyett ingyen kapunk órákat mostban levésről. Most most van. Most nincs majd megyünk, majd utazunk, majd jöttök és majd iszunk, egyszerűen csak vagyunk, egyforma nappalokkal és lelassult órákkal.

És ahogy a gyerekünk sorra fedezi fel régi játékait, mi is úgy csodálkozunk rá az ötleteinkre, a bátorságunkra, a tehetségünkre, a kitartásunkra, a félelmeinkre, a démonainkra, az erőnkre, a hangunkra – mindenre, amink eddig is megvolt, csak nem láttuk a sok majdtól és a sok de jó volttól.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry