Közzétéve: 2020.04.05. | Kőváry Anett
Ha anya még élne, akkor most felhívnám, hogy megkérdezzem, mi a francot lehet még főzni így három hét után. Kuncogna az orra alatt, sorolni kezdené, hogy tudsz ilyet is, meg olyat is, elmondaná megint a habarást, meg a rántást, a palacsintát, mondanám, hogy anya, légyszi inkább gyere ide és csináld meg te, akkor megint nevetne, és mondaná fejből az összes receptet. És amikor megkérdezném, a fűszerekből mégis mennyit, akkor mondaná, hogy hát úgy szemre, kicsikém.
Ha anya még élne, akkor most lenne időnk mindarra, amire nem volt. Kétszer sütöttem csak fánkot vele, a sütireceptes füzete az egyik fiókomban sárgul, mellette minden bátorságom, és háziasszonyi képességem, az egyszer használt mézeskalács formákkal megnyomkodva. Ha anya még élne, akkor most megtanítana mindenre, amire nem tudott, alig négy évig volt csak a lányom nagymamája, abból az utolsó már csak rák volt és haldoklás, kit érdekelt akkor ésszerű főzés és háztartásvezetés. Ha még élne az anyukám, akkor most minden vasárnap átbeszélnénk a következő heti menüt úgy, hogy ne legyen maradék, vagy a maradékból is legyen valami.
Ha anya még élne, biztosan minden egyes nap skype-olnánk. Úgy kreatívkodna Olíviával, húsvéti díszeket készítenének, mesélnének és énekelnének egymásnak, vagy csak nézné, szavak nélkül. Megbeszélném vele, hogy néha az őrületbe kerget, hogy nem értem, hogy lehetnek kiskamaszos megnyilvánulásai alig hét évesen. Elmondanám neki, hogy néha nem tudom lefoglalni, hogy időnként csendre vágyom, és emiatt pocsék anyának érzem magam, elmondanám, hogy nem tudom, hogy lesz ez az iskolaügy, hogy félek, hogy fájni fog neki a hirtelen és váratlanul lezárt ovis korszak, elmondanám, hogy még mindig nem tudok szerepjátékot játszani a gyerekkel, ő meg nyugdíjas óvónőként elmondaná, hogy miket próbáljak meg.
Elmondanám azt is, hogy viszont esténként meséket találunk ki egymásnak, hogy amikor kéri, akkor együtt alszunk, hogy reggel nagyokat beszélgetünk, mielőtt kimásznánk az ágyból, hogy focizunk az udvaron, hogy a pataknál fára mászunk, ő meg elmondaná, hogy utána nézzétek át magatok, kislányom, nehogy kulancs legyen bennetek, elmondanám, hogy rengeteget rajzolunk, és halandzsázunk, hogy együtt tornázunk és jógázunk, hogy estére úgy elfárad, hogy egy pillanat alatt elalszik, ő meg elmondaná, hogy milyen ügyes vagyok.
Ha anya még élne, akkor reggelente biztosan együtt videókávéznánk, és délután is, imádott kávézni, és biztosan küldenék neki virágot is, mert a virágot is imádta.
Ha anya még élne, akkor nagyon hiányozna. Fájna nagyon, hogy nem találkozhatok vele, rossz lenne, hogy nem mehetünk egymáshoz. Aggódnék érte, és megkérném, hogy ne menjenek sehova, ő pedig mondaná, hogy tudom, kislányom, én pedig mondanám, hogy jó anya. Anya már lassan három éve nem él.
Pedig ha élne, akkor most lenne időnk.
Legutóbbi bejegyzések