Minden rendben, napirendben

Önkéntes karantén, istentudja, hányadik nap, valahol a nagyon az eleje és nagyon a vége között. Gördülékenyen megy már a napirend, sőt, a szomszéd napirendje is. Az összes szomszéd összes napirendje. A napok lassan összefolynak, de nem baj, mert újra a természethez fordulok, a bolygók állásából tervezem jegyezni az idő múlását, hátha tudom majd így legalább magamnak lassítani. Vagy gyorsítani.

Reggelente kiadós mozgással indítom a napot, becsülettel lenyomok két órát, de csak azért, hogy aztán lelkifurdalás nélkül zabálhassam két pofára az édességet napközben. Így az istentudja, hányadik napon már külön technikám van arra, hogy olyan halkan nyissam ki a nasis szekrény ajtaját, hogy azt még az ölemben lévő gyerek se vegye észre. A Milka papírja nyílik amúgy a legkönnyebben és a legnagyobb csendben, a Boci kicsit bajos a dupla csomagolás miatt, vesztemre pedig az abszolút favorit csokis kekszek vészjóslón csörgős zacskóban várják, hogy beteljesedjen a sorsuk. 

A hűtős édességekkel már nehezebb a dolgom, tekintve, hogy a hűtő konkrétan a lakásunk közepén áll, ráadásul mostanában hangosabb egy atomtengeralattjárónál, remélem, hogy majd a világjárvány kellős közepén, lehetőleg a legnagyobb májusi hőségben adja meg magát, mondjuk akkor legalább nem lesz hova tenni a hűtős édességet. Szóval a Túró-Rudiról és a Kinder Pinguiról lemondtam, küzdelmes hozzájutni, meg mégiscsak kell valami a kis padlócirkáló gyerekemnek. 

Stresszevő lettem tehát, amin a reggeli mozgás csak annyiban segít, hogy nullás legyen a kalóriabevallásom, a beach body-t idénre úgyis fújhatjuk, a jövő évire meg elég lesz jövő ilyenkor elkezdeni a gyúrást. Mondjuk, ha ilyen ütemben haladok a zugevéssel, nem lesz ebből más, csak karanténforma, habár azt garantáltan tudom akár évekig is tartani. A szomszédok se segítenek a fitlétben, mivel kénytelen vagyok az ő életritmuskhuz is alkalmazkodni. Fél hatkor indítja a napot egy távolból idepottyant kakas és a kukorékolása, ilyet utoljára csak Liszkán hallottam, az egyik szomszédunk, Csapkovics Béla udvarából, ő mondjuk a kakas mellett imádta a traktorját úgy hobbiból berregtetni az ablakunk alatt, egyszer, úgy 12-13 évesen áttelefonáltam neki, hogy legyen szíves már nem a gyerekszobám falának másik oldalán túráztatni a szarját, utána már csak a kakasok üvöltöttek. Szóval indul a migránskakas, amivel valaki vagy nagyon hosszú karanténra, vagy tartós koránkelésre készül, az alaphangulatomat így is, úgy is megadja. Mire befejezem a Jane Fondázást a nappaliban, jön a nyolcas burkolójárat a fejem fölött, nyolc óra tíz perckor falakat remegtetve kezdi a melót az emberrel együtt a JBL, ilyenkor mindig izgatottan várom, hogy lesz-e fúrás és faragás is, vagy csak kalapálás. Fél tízkor indul a porszívó, majd háromnegyed tizenkettő körül a kertszomszéd Öcsi bácsi egy jól megküldött ott basszon meg a kurva anyáddal jelzi, hogy megint elkúrta az ebédet, ezt nyomatékosítva úgy 10 perccel dél előtt landol is az udvaron a zománcos pöttyös lábas. 

A lombfúvó egyszerinek tűnő, nagyjából 30 másodperces műszakja jelzi, hogy belecsapunk a délutánba – csendespihenő nélkül. Miután Endre bá beüzemelte a ketyerét, indulhat a zúgavolga, egyelőre még csak ez, de tartok tőle, hogy húsvétra a fűnyíró is előkerül. Másfél-két órányi masszív brümmögéssel készül a szezonra, aztán gyorsan kollektív tesztté alakul az egész, mikor két házzal arrébb csatlakozik hozzá a betonkeverő is, csak Zac Efront nem találom sehol, és az öregedőn is ellenállhatatlan Brad Pitt sem szereli az antennát egyetlen tetőn sem. A lombfúvó időnként elhallgat, nagyot nem koppan, de istentelenül zúg, olyan bosszantó ütemtelenül, amitől persze, hogy a nasis szekrény előtt kötök ki. 

Mire minden elcsendesedik, véget ér a normál a munkaidő, befejezem én is a tisztes helytállást a zajcsapdában. Most mi következünk, hadd tudja meg mindenki, hogy bezárt a digiovi, kiengedem a gyermeket az udvarra, aki Maugli és Tarzan keverékeként hatalmasakat ordít a hintából, trambulinból, csúszdából álló őserdőben. 

Sötétedésre minden elcsendesedik, és minden hangos vagy néma morgásom ellenére remélem, hogy másnap is minden ugyanígy, szépen sorban követi majd egymást. Hiszen az azt jelenti, hogy ebben az új, furcsa rendben minden rendben van.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry