793

Közzétéve: 2020.03.22. | Kőváry Anett

793. Nekünk csak egy szám. Egy háztömbnyi ember, egy kisebb magyar falu lakossága, egy közepes iskola létszáma. Egy eddigi legfeketébb nap mérlege. Egy fantasztikus nemzet, egy lenyűgöző nép tragikus vesztesége. Nekünk csak egy szám, de nekik 793 tragédia.

793 halott, 793 élet. Nagymamák, nagypapák, testvérek, férjek, feleségek, apák, anyák, barátnők, barátok, kollégák, szerelmek, valaki fiai, lányai. Egyszerűek és különlegesek, dolgozók, munkanélküliek, fiatalabbak és idősebbek, olaszok, emberek. 

793 sors, millió álom, megannyi emlék, ki tudja, hány “majd túlleszünk ezen is”. Ezernyi ima, megszámlálhatatlan könny, 793 magányos halál, 793 árva koporsó. Egyetlen nap alatt. 

Nekünk csak egy szám, nekünk egy “hátha mi megússzuk”. Nekünk csak egy elborzasztó adat, nekik egy nemzet tragédiája. 

Amikor úgy gondolod, rendkívül fontos elmenni még egy baráti találkozóra, amikor azt hiszed, veled nem történhet meg, amikor konteókban hiszel és sérthetetlennek gondolod magad, amikor vasemberként csak azért is összeülsz a többiekkel a tömött parkban, amikor félvállról veszed a kézmosást, a kesztyűt, a fertőtlenítést, amikor nem vagy hajlandó változtatni az életmódodon, akkor jusson eszedbe ez a szám. 

Amikor nem vagy képes otthon maradni, pedig megtehetnéd, csak számolj el 793-ig.