Közzétéve: 2020.03.15. | Kőváry Anett
Sok más családhoz hasonlóan önkéntes karantén mellett döntöttünk mi is. Magunk és mások miatt, a helyzet miatt. Mert tiszteletben tartjuk, hogy a Föld szeretne kicsit levegőt venni, mert szeretném, ha rajtunk nem múlna. Holnaptól nincs ovi, egyelőre az elvégzendő munka mennyisége is mérséklődik, ezzel fordított arányban időből viszont sok lesz. Annyi, amennyi talán még soha.
Mindig is időt szerettünk volna. Többet, hogy tudjunk aludni, a gyerekkel lenni, sütni-főzni, takarítani és lomtalanítani, olvasni, filmet nézni, kertészkedni, edzeni, jógázni, meditálni, társasozni. Most megkapjuk, mégis rettegünk tőle. Félünk a gondolatainkkal maradni, félünk igazinak lenni.
Aki felelős, és aki megteheti, az most magára marad a gondolataival és a családtagjaival. Legbosszantóbb saját szokásaival, hozzátartozóiéval is. Lehet, hogy most nem lesz lehetőség a géllakkra, műszempillára, fodrászra, mert ahogy a Föld, úgy a test és a lélek is kér egy szusszanásnyi időt. Itt állunk majd meztelenül, természetesen és valóságosan, nem lesz munka, tennivaló és kötelezettség, ami el tudná terelni a figyelmet a lényegről. Arról, hogy milyenek is vagyunk.
Aki türelmetlen, az most szinte biztosan megtanul várni. Aki túlságosan nyüzsgő életet élt, leckét kap lenyugvásból. Az aggodalmaskodó hitét erősíti ez az időszak, a túlbízónak ideje lesz kicsit gyanakodni. A dolgokat félválról vevőt rákényszeríti az élet, hogy felelős legyen, a feszültségre hajlamos valahogy lelazul majd. A lustácska kénytelen kezdeni valamihez, a bolyongó kikötni, a harsány elhallgatni, a kifelé élő befelé fordulni, az elszigetelt nyitni, a fecsegő megfontoltan szólni, a suttogó hangosabban beszélni. A harácsoló szelektálni, a pazarló beosztani.
A hazug pedig igazat mondani.
Ijesztő időszak ez, mert most az egyén és a közösség szintjén is ki fog derülni, hogy a király meztelen.
A kérdés csak az, hogy mikor. De hát most lesz erre időnk. Annyi, amennyi talán még soha.
Legutóbbi bejegyzések