A boldogságnak nincs feltételes módja

Van egy kis esti rituálénk a lányommal, amit akkor is megtartunk, ha elmarad a mese, akkor is, ha egyikünk vagy mindkettőnk iszonyú fáradt. Három dolgot minden áldott este megbeszélünk: kinek mi volt a legrosszabb, a legjobb és a legviccesebb a napjában. Eleinte nem volt benne tudatosság, inkább az intimitása miatt ragaszkodtam hozzá, néhány napja viszont rájöttem, milyen fontos az, amit ezzel tanítok a gyerekemnek. 

A boldogságot születésünktől fogva úgy adják elő nekünk, mintha az mindig valamitől, tárgytól, eseménytől, élménytől függő állapot lenne. Illékony és törékeny kincsként ismerkedünk vele, misztériumba csomagolva beszélnek róla, mint egy varázsbarlangban lapuló kincsről. Boldog vagyok, mert ötöst hoztál, boldog vagyok, hogy elmosogattál, boldog vagyok, mert szépen szavaltál, boldog vagyok, mert megdicsért az osztályfőnök, boldog vagyok, mert a barátnőm vagy, boldog vagyok, mert jó férjet választottál, boldog vagyok, mert. A boldogsághoz valahogy és valamiért elválaszthatatlanul hozzánőtt egy mert. 

A boldogság egész életünkben valaminek a hozadékaként, valaminek az eredményeként, van csak jelen. Boldog vagyok, mert elutazhattam, boldog vagyok, mert megkaptam álmaim munkáját, boldog vagyok, mert előléptettek, mert sokan olvasták a cikkemet, mert jól sikerült a prezentáció, boldog vagyok, mert azt mondta, szeret, boldog vagyok, mert megkérte a kezemet, boldog vagyok, mert vettem egy új telefont, boldog vagyok, mert jól megy a vállalkozás, boldog vagyok, mert leadtam néhány kilót, boldog vagyok, mert ikreim lesznek, boldog vagyok, mert új házat építünk. 

Sokszor kötjük feltételekhez is a boldogságunkat. Boldog leszek, ha sikerül megcsinálnom, boldog leszek, ha lefutottam a félmaratont, boldog leszek, ha mindent ki tudok fizetni, boldog leszek, ha megveszem ezt vagy azt, boldog leszek, ha. 

A sok mertnek és hanak köszönhetően el sem tudjuk képzelni, hogy lehet csak úgy boldognak lenni. Megijedünk, amikor csak úgy boldogok leszünk. Keressük, hol van a csapda, mi lesz a büntetés. A születésünktől fogva rosszul kódolt üzenetnek köszönhetően félünk és nem is tudunk boldogok lenni. Mert megszoktuk, hogy a boldogságnak ára van. Legalább egy mert, vagy egy ha formájában. 

Pedig a boldogság működik csakkal is. Csak úgy. Amikor rájövünk, hogy az összes mertbő és feltételes módból valóság lett. Amikor rájövünk, hogy ott vagyunk, ahová évekkel ezelőtt kívántuk magunkat. Amikor rájövünk, hogy valójában mindenünk megvan. Amikor rájövünk, hogy hiába akarunk szorongani, nincs miért. Amikor rájövünk, hogy lehet büntetés nélkül boldognak lenni. Mert változtak a körülményeink, és főleg azért, mert változtunk mi is. Mert rájöttünk, hogy nem kell generációk szenvedésmintáját a bőrünkbe égetve életünk végéig szenvedni, gyötrődni, kínlódni, valami miatt mindig tipródni. 

A boldogság nem létezik feltételes módban. A boldogság csak úgy van. Ezt tanulja meg a lányom minden este, amikor elmondjuk egymásnak, mi volt a legjobb dolog a napunkban. Mert meg kell tanítanunk a gyerekeinket boldognak lenni. Azt pedig csak boldogan lehet. És boldognak lenni tényleg nem is olyan ijesztő.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry