Emlékszem

Közzétéve: 2020.02.24. | Kőváry Anett

A nyarakra a bakterház udvarán. A betonkádban összegyűlt hűs esővízre. A sorompó hangjára, amikor jött a vonat. A talpfa szúrós olajos szagára. Nagyapám bőrkeményedéssel teli dolgos kezére. Nagyanyám otthonkáira. Hogy a közkúthoz jártunk vízért. Az olvasztott vajra és a keserű kakaóporra nagyi tejbegrízén. 

A nyárra, amikor megkaptam a Csaba camping biciklimet. Amikor a mountain bike-omat. Amikor másik nagyanyám Amerikából éjjel telefonált haza Kovács szomszédékhoz, és ők bekopogtak az ablakunkon. A disznóvágásokra. A csörgős piros Mikulás-zacskókba rejtett fáradt mogyorószemekre. Anyák napja után a képviselő fánkra és a Coca-Colára a bisztróban. Az elsőáldozásomra.

A nyarakra Gergelyiugornyán. Nagymaroson. A nyárra, amikor a csajokkal gyalog mentünk az Edda-koncertre Tolcsvára. A sárospataki szombati diszkókra. A nagy családi összejövetelekre. A szalonnasütésekre. A soha véget nem érő hólapátolásokra. A szánkózásokra. 

Az összes tanévkezdésre. A tankönyvek illatára, a könyvkötésre. A ceruzák hegyezésére. A magyarórákra, a fizikára. A ballagásra, a kollégiumba költözésre. A középiskolára. Kisfelnőtt életem nagy gondjaira. A bulikra, a szabadságra, a vidámságra. A szerelmes levelekre. Kockás lapokra. Randikra a tornaterem mögött, vagy Tolcsván, a parkban. Patakon a Vízikapunál.  

Az érettségire, a felvételire. Az egyetemre. Az első munkahelyemre. A másodikra. Az első hírblokkomra. Az utolsóra. Az első autómra. Az első autómmal az első budapesti utamra. Az első balesetemre. Az első autóversenyre. A sikereimre, a bukásaimra. Az első felmondásomra. Az utolsóra. A kollégáimra, a valahol leszakadt barátaimra. A maradókra. Az érkezőkre. Az első házasságomra. Az első válásomra. Az első ellopott autómra. Az első kirúgásomra. Az első összeomlásomra.

Igaz és hazug szerelmekre. Illúziókra és valódi érzésekre. Szigetekre. Éjszakai buszozásokra. Nem fogadott hívásokra. Ablakom alatt kiabálásokra. Különalvásokra, együttébredésekre. Önigazolásokra, tévedésekre. Nagy havazásokra, nagy árvizekre. Berúgásokra és hányingerekre. 

Az első pozitív terhességi tesztre. Az első ultrahang-felvételre. Az első kétségbeesésre. Az első szülésemre. Az első hangjára, az első érintésére. Az újabb összeomlásomra. Az első jógaórámra. A sokadik felállásomra. Az útkeresésemre. A bátor lépéseimre. Az elbizonytalanodásomra. A változásomra. A gyerekem első lépésére. Anyám utolsó szavára. A halála napjára. A temetésére. Az összes érte is vívott harcomra. Az összes győzelmemre. Az ébredésemre. 

37 nyárra, őszre, télre, 37 tavaszra. Milliárd örömre, millió panaszra. A torták ízére, a születésnapokra. Nem mindenre emlékszem, de amire emlékszem, az nekem a minden. 

Főleg ma, így 38 évesen. Amikor egy új nyugalomban, igazán elkezdődik az életem.