Erősnek lenni ijesztő

Közzétéve: 2020.01.31. | Kőváry Anett

Erősnek lenni néha ijesztő. Szédítő, amikor felismerjük és tudatosítjuk saját erőnket, mert onnantól kezdve nem lehet többé kibúvó a nekem nem megy, a nem tudom, a nem tudom megcsinálni. Onnantól, hogy megéreztük, mire vagyunk képesek, többé nincs mentség. 

Amikortól megvan az erő, onnantól nincs mese, csinálni kell. Jógaoktatóként gyakran hallom kezdő gyakorlóktól, hogy még az első óránk előtt kijelenti, nem bír sokat, nincs edzésben, meg különben is. Csakhogy látom. Látom az erejét. Nem feltétlenül az izmaiban – sokszor abban is -, hanem a tekintetében. Az erőt lehet látni kívülről, érezni is lehet. Az erőben el is lehet veszni, ezért félelmetes erősnek lenni.

Ha van erő, azt használni kell, különben agyonnyom a súlya. Nemcsak használni, okosan használni. Beosztani is kell, időnként elrejteni. Este letenni, reggel felvenni. Kímélő programon kimosni, óvatosan kivasalni. 

Erősnek lenni kényelmetlen. Az erő nem puha kanapé, ami átölel egy nehéz nap után, az erőre nem lehet nyugodtan leülni vagy ledőlni, az erővel nem lehet napokon át fetrengeni a megvetett ágyban, nem. Az erő ritkán megy szabadságra, olyankor engedi meg csak az elgyengülést. De ha visszatér taszigál tovább előre. 

Erősnek lenni ijesztő. Erősnek lenni nehéz. De erősnek lenni csodálatos is.