Csak a szívnek nem kell csöndben lenni

El kell ilyenkor egy kicsit csendesedni. Ha fogtál valaha kosárlabdát, ha nem. Ha láttál egyszer, akár többször is kosármeccset, ha nem. Ha láttad őt játszani, ha nem. Ha csak tudtad, ki volt, és akkor is, ha nem. Sportoló halt meg, legenda, példakép, győztes, harcos, kosaras. Apa halt meg, férj halt meg. El kell ilyenkor egy kicsit csendesedni.

A legzsúfoltabb aréna is el tud hallgatni ilyenkor. Lassan ketyegnek a másodpercek, gyötrelmes évtizednek tűnik minden pillanat a súlyos elhallgatásban. Vágyak, győzelmek, zsákolások és hárompontosok, briliáns megoldások, sporttörténelmi megmozdulások. Egy mezszám, egy csapatlogó, egy dedikált fotó, egy nyertes meccs ujjongása, egy nagy vereség könnyei, egy évekkel korábbi, sokáig várt pacsi érintése – emlékeknek kell ilyenkor hely a legzsúfoltabb aréna némaságában. 

A legnyikorgóbb parketta is csöndben tud lenni ilyenkor. Kell a hely a közös élményeknek. Az összes emlékszel?-nek. Az összes sosem felejtem el-nek. Valamennyi az mekkora volt!-nak. Az együtt átélt pillanatoknak. 

A legnagyobb tömeg is elcsendesedik ilyenkor. Kell a tér a döbbenetnek, kell a hely a miérteknek. A hogyanoknak, az ez nem lehet igazaknak. Csönd kell, legalább egy kicsi csönd kell az átértékelésnek. A szorosabb és gyakoribb ölelésnek. Kell a csönd a mind elmegyünk felismerésének. 

A szív nem tud csak csöndben lenni ilyenkor. Hangosan kell annak most összetörnie. Apáért és lányáért kell most nagy robajjal megszakadnia. Lesz még csöndje, fáradt szótlansága. De most ordítania kell bele az éjszakába. A szívnek nem kell ilyenkor csöndben lenni. Apát és lányát látott vasárnap délután a mennybe menni.

Kobe Bryant és lánya, Gianna emlékére

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry