Milyen szép a fiatal

Volt anyukámnak egy mondata, gyakran mondogatta, főleg, mikor kiöltöztem, készültem valahová. Büszke, mégis múltba révedő, egyszerre szomorú és boldog tekintettel végigmért, kicsit lemondó hangsúllyal sóhajtotta talán saját elmúlt éveibe is, hogy “milyen szép is a fiatal.” Közel a negyvenhez, egyáltalán nem érezve magamnak öregnek, mégis kezdem érteni, mire gondolhatott. 

Ültem a hatalmas sportcsarnokban, mellettem a lányom, aki hirtelen elkezdte várni, hogy iskolába menjen, lent meg az ő nővére vette át kicsit megszeppenve, kicsit flegmán, olyan igazi fiatalfelnőttesen a szalagját, hogy pár hónap múlva hivatalosan is befejezze gyerekkorát, hogy elkezdjen felelősséget vállalni magáért, döntéseiért, hogy lavírozzon vizsgák és utóvizsgák között, hogy megtanulja a vállán cipelni saját tervei és önmagával szembeni elvárásai súlyát. Most még csak a hófehér ruhában előadott keringő, meg maximum a sminkje miatt izgult, de pár hónap múlva érettségizni fog, utána aztán elkezdheti élni a sorsát, beteljesíteni mindent, ami beteljesítendő, abbhagyni mindent, ami abbahagyandó. 

Néztem a hat végzős osztály majdnem kétszáz diákját, szebbnél szebb ruhákban, kedves, szerelmes csókjaikat, és eszembe jutott anyukám mondata, milyen szép is a fiatal. Pedig fejben én sem vagyok öregebb a 2000-ben a miskolci Berzeviczyben érettségizett, indokolatlan frufrut hordó, fekete szemceruzával rajzolt szemöldökű fruskánál, mégis jó volt érezni a táncoló végzősök frissességét, érintetlenségét, energiáját, szépségét. Jó volt kicsit belefeledkezni, hogy milyen szép is a fiatal. 

Mennyi buta döntés, mennyi bonyodalom, mennyi csalódás, mennyi pofára esés vár rájuk, és közben mennyi esély, mennyi lehetőség, mennyi randi, mennyi buli, mennyi próbálkozás, mennyi tiszta lap, mennyi keringő, mennyi párás ablak mellett elsírt szerelem, hány instapillanat, hány végiggondolás, hány döntés, hány szorongás, hány kiteljesedés, hány siker, hány világmegváltás is vár rájuk. 

Milyen szép is a fiatal. Milyen szép, hogy indul az életbe kicsit remegve, kicsit bátran, keringőzik bele a nagyvilágba, tanul majd alkalmazkodást, önmagáért kiállást, mintákkal szakítást, milyen szép az, ami rá vár, lesz majd övé a világ, veszíti is majd el, milyen szép is a fiatal, szőke, barna, rövid vagy hosszú hajjal, milyen szép, ahogy táncol bele a fiatal az életébe.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry