Közzétéve: 2020.01.13. | Kőváry Anett
Nah! Megyünk, kérem, szalagavatóra! Nem, nem a lányoméra, ott egyelőre még a megfelelő általános iskola keresése zajlik annak minden, főleg kellemetlen velejárójával. Szóval nem az én csodálatos méhem csodálatos gyümölcse tűzi ki büszkén mellére a szalagot, hanem az ő nővére, vagyis az én gyerekem apjának nagylánya. És ott leszünk mindannyian: a kislányom, a kislányom apukája, a kislányom apukájának a felesége, a kislányom apukájának a nagylányának az anyukája, és mindannyian végtelenül büszkék leszünk az én kislányom nagytesójára. Én, és a mi néhányszor már emlegetett kelekótya, olaszos kis családunk.
Állunk majd ott mindannyian meghatódva, nem, nem úgy, mint a nyitóképen, azok nem mi vagyunk, mi szép ruhában állunk majd ott, az én lányom nővére pedig a legboldogabb lesz a világon, mert van neki egy ilyen kelekótya, olaszos kis famíliája kistesóval, apával, apa exével, apa feleségével. És nemcsak mi leszünk büszkék rá, mert olyan gyönyörű lesz a ragyogó, hófehér ruhájában, a mesés sötétbarna hajával, mint egy igazi Hófehérke, és mert nemcsak felnőtt, de meg is érett, okos, ügyes, vicces és nyitott, csodálatos teremtés, pont, mint a kishúga, szóval nemcsak mi leszünk büszkék erre a titokban és jó isten, mennyire és milyen gyönyörű nővé nőtt fruskára, hanem ő is büszke lesz rá, hogy mi mindannyian ott tudunk, és ott is akarunk lenni, hogy mi mond fontosnak tartjuk, hogy ott legyünk, hogy ahogy azon a mindenképp varázslatos estén, amikor beletáncol az igazi felnőttlétbe, ugyanúgy félreteszünk egót, harcot, küzdelmet, mint a legtöbb hétköznapon.
Büszkék leszünk rá, mert bölcsen küzdött meg a kamaszkorral, mert nem lett semmilyen függőség rabja, de fikusz sem a B-lépcsőház harmadik és negyedik emelet közötti fordulójából, mert életrevaló, együttérző, segítőkész és talpraesett, és mert a jelek szerint jó helyre ment az a rengeteg szeretet, amit a fura családjának fura tagjaitól közelről vagy távolabbról kapott.
Büszke lesz ránk ő is, mert nem azért megyünk oda, hogy egymással vitázzunk, hogy sérelmeket szedjünk elő, vagy féltékenykedjünk, büszke lesz rá, mert a mi hangos, száz helyen élő kis mozaikcsaládunkban nincs is ilyen, és nem nézzük, hogy ki miatt, mikor és hogyan alakult így, egyszerűen csak megyünk előre, a lehető legtöbb békével, konszenzussal, tisztelettel és szeretettel.
Állunk majd ott büszkén, és egy kicsit mindannyian úgy húzzuk majd ki magunkat, mintha mi is szalagot kapnánk.
Igazából van is miért.
Legutóbbi bejegyzések