
Közzétéve: 2020.01.13. | Kőváry Anett
Hová tűnt a tél, látta valaki?
Dolga van még itt, szólnátok neki?
Elő kellene vetetnie a meleg kabátot,
hóval kellene átölelnie a sikító világot.
Fagyos ablakkal óvhatná a hasadó lelkeket,
dérrel boríthatná be a nyújtózó kerteket.
Talpa alatt jeges fűnek kellene ropognia,
az összes fájdalmat hideggel kéne oldania.
Zúzmarával szórhatná meg a születő álmokat,
karcos napsütéssel számolná fel a rég kiszórt átkokat.
Ijesztő így, hogy a tavakon senki nem korizik,
mert a tél is, minden más hideggel hozzánk tartozik.
Hová tűnt a tél, tudja valaki?
Dolga van még itt, szólnátok neki?
Jöjjön csak vissza, mondja el, mit látott,
Azután fesse fehérre a megfáradt, szürkülő világot.
Legutóbbi bejegyzések