Közzétéve: 2020.01.07. | Kőváry Anett
Anyám betegsége és haldoklása alatt nem is az volt a legborzasztóbb, hogy az istentudja hanyadik kemó után mindent, sőt, mindent is tudtunk a rákról, nem is az, hogy mindenki mindent is tudott a rákról, nem kopaszon és elgyengülve látni az anyukámat volt a legborzasztóbb, még csak nem is a tehetetlenség. A legborzasztóbb a haldoklásban a bizonytalanság.
Mert tudtam, hogy mi lesz a vége, de mégis ott motoszkált az agyamban, hogy mi van, ha mégsem az. Ha mégis van itt helye csodának. Ha lehet ő a millióból egy, mi meg a millióból egy vészhelyzetkor értesítendő hozzátartozói.
Mert tudtam, hogy mi lesz a vége, de nem tudtam, hogy mikor. Meddig haldoklunk még kollektívan? Néhány nap már csak? Pár hét? Elhúzzuk anya születésnapjáig, esetleg karácsonyig? Mert eltelt ugyan egy nap változás és halálhír nélkül is, de holnap? Reggel mire ébredünk? És meddig ébredünk még mire?
Mert tudtam, hogy mi lesz a vége, de nem tudtam, hogy addig milyen lesz. Egyre nehezebb? Sokkal nehezebb lesz vagy csak kicsivel? Ugyanolyan nehéz marad a ki tudja meddig? Valahogyan esetleg lesz megkönnyebbülés? Vagy azt csak a mi van ha mégis csoda hozhatja el?
Mert tudtam, hogy mi lesz a vége, mégse tudtam elképzelni. Szomorú lesz, ijesztő, üres? Mind egyszerre? Higgadt leszek vagy hisztis? Belenyugvó vagy számonkérő? Összeomlok vagy erős maradok?
Mert tudtam, hogy mi lesz a vége, de nem tudtam elképzelni, ő mit tudhat. Mit képzelhet. Tudta, hogy mi lesz a vége? Riadt volt vagy nyugodt? Bizonytalanság volt benne több vagy bizonyosság? Békében volt ő a halállal?
A bizonytalanság majdnem gyilkosabb tud lenni a ráknál. Felemészt, legyengít, két vállra fektet. Egészen addig jár rá a gazdatestre, amíg minden erejét, energiáját, minden ép gondolatát, minden álmát, reményét és vágyát, minden bizonyosságát ki nem szívta. A bizonytalanság veszélyes illúziókat szül, túlerőről, túlgyengülésről. A bizonytalanság nem enged a pillanatban élni, hamis kapaszkodót nyújt minden már megtörtént és minden még megtörténhet formájában. A bizonytalanság képes ígéretté színezni minden, a sötét éjszakába kiáltott kijelentést, reményt látni a rég elveszettben, és képes elvenni minden méltóságunkat.
Bizonytalanságban lenni kimerítő. A bizonytalanságból csak a tiszta beszéd jelentheti a kiutat. Ha én megkérdeztem volna, ő mit érez, és ő elmondta volna. Ha én megkérdeztem és elmondtam volna, én mit érzek. Ha lett volna valaki, aki azt mondja: holnapután, hajnalban és néma csendben, fájdalmakkal, de kisimulva.
A bizonytalanságot élteti minden gyáva sunnyogás, ahogy a halál tud ólálkodni a haldokló körül, pont úgy, mint az, aki nem tud, mer vagy akar bizonyos lenni. Sem élővel, sem holttal, sem haldoklóval. Bizonytalanságban tartani kishalál.
Bizonyosságot adni és kérni: erő és bátorság.
Legutóbbi bejegyzések