Anya vagyok

Anya vagyok. Időnként bizonytalankodó, kimerült, kiabáló, mérges, dühös, hitehagyott, tanácstalan, elkeseredett. 

Anya vagyok, néha tökéletes sminkben, máskor lepattantan, szemüvegben. Aggodalmaskodó is vagyok néha, de van, amikor megingathatatlanul tudok hinni magamban, a gyerekemben, az anyaságomban. 

Anya vagyok. Legtöbbször vidám, jókedvű, táncolva főzős, gyerekem hasába belefújós. Vagyok néha szomorú is, karikás szemű, erőtlen és kedvetlen. Egyik nap szorgalmasan számolom a bevitt kalóriákat, másnap kétpofára habzsolom a chilis csokit, mert épp ahhoz van kedvem. 

Anya vagyok. 0-24-ben kérdésekre válaszolok, váratlan helyzeteket oldok meg, gondoskodom, észrevétlenül egyensúlyozom a felelősségnek hívott száztonnás teherrel a vállamon. Figyelek rá, hogy a gyerekem egészséges lelkületű legyen, pont annyi önbizalommal, amennyitől még sikeres lesz, de nem öntelt. Figyelek rá, hogy pont a szükséges mértékben legyen gyanakvó, de még nem bizalmatlan. Csodákat teremtek neki, vele együtt hiszek, várok, reménykedem és örülök, mormotát rajzolok és legokastélyt építek, színezek és szuperhős botot gyártok, megvárom, hogy az összes pocsolya összes jegét feltörje, fára mászni tanítom és nőnek lenni, magamhoz szorítom, mikor durrognak a szilveszteri petárdák, pocakot csikizek és talpacskát simogatok, hajgumbacot simítok el, korcsolyázni megyek és mesét olvasok, megjegyezhetetlen nevű razfilmhősökért izgulok, karácsonyt csinálok és újévi lencsét, nem engedek se telefont, se tabletet, tanítom, hogy védje meg a kisebbet, meg arra is, hogy az őszinteség érték. 

Anya vagyok. Egyszer énekelve megyünk oviba, másnap ronda vita után, minden reggeli készülődéstől kiborulok, esténként sokáig ülök az ágy szélén, és csak gyönyörködöm benne, ellopom az összes gyerekillatát, délutánonként próbálom kifürkészni a tekintetéből a jövőt, mutatom neki a jó példát, hogy jóga, sport, egészséges ételek, a rosszat is, hogy hangos büfögés és ronda szavak, mutatom neki, hogy az élet nem csak jó és nem csak rossz, tanítom az egyensúlyra, apályra, dagályra, autóversenyre és odaadásra. 

Anya vagyok, itt-ott narancsbőrrel, szétnyílt hasizommal, de hatalmasra forrott szívvel. Anya vagyok, mindennél erősebb, a gyerekemért mindenre képes, még gyengédségre és elgyengülésre is.

Anya vagyok. És nő is vagyok. Időnként bénázó, máskor remeklő, fáradékony és kitartó is, hibákat belátó, folyton tanuló, tökéletlen, de igazi anya és nő vagyok. 

És amikor azt látom, hogy így néz rám a lányom, akkor, igen, akkor azt hiszem, pont jól vagyok anya és nő is pont jól vagyok.

Fotó: Dani P

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry