Közzétéve: 2019.12.31. | Kőváry Anett
A bőröndök most pihennek, cipeltek eleget idén. Franciaországtól Marokkón át Malajziáig számolatlan várakozást, reményt, izgatottságot, csalódottságot, emléket és élményt hoztak-vittek a világban. Tizenkét hónapom, isten tudja hány repülőutam és itthon maradásom volt arra, hogy megtanuljam: a kézipoggyászba nemcsak ötnapnyi cucc fér el hajszárítóstul, de bátorságot, bizalmat, szembenézést, felülemelkedést is be lehet bizony hajtogatni a tornacipők mellé.
Megtanultam, hogy hiába ígér kényelmet, mégsem biztos, hogy ablak mellett a legjobb ülni. Megtanultam, hogy a hosszú várakozás az átszállásra nem hiábavaló idő, hanem alkalom a türelem tanulására, vagy egy fontos találkozásra. Megtanultam, hogy amit éveken át tartó várakozással festettem magamban széppé, az a valóságban ijesztően meggondolatlan és fájón gyermeki. Megtanultam, hogy bármilyen jóleső és biztonságos is lenne birtokolni mindazt, amire sokáig vágytam, a saját szabadságom érdekében inkább el kell köszönnöm tőle, mielőtt a felelőtlenség és hamisság életveszélyes örvényébe rántana. Megtanultam, hogy minden törődésbe csomagolt ígérettel vigyázni kell, és hogy csak azé a párna, aki alszik rajta, nem pedig azé, aki lefoglalja.
Megtanultam, hogy nem mások hozzám viszonyulása határoz meg engem, hogy aki kinevet, aki magas lóról osztja az okosságot, az igazából az erőm láttán megremegő lábait próbálja elrejteni. Megtanultam, hogy nem kell mindent kimondani, és hogy az érzés nem azé, aki kapja, hanem aki mindet végigérzi. Megtanultam a hiába várt üzeneteket erővé, a mindig elhalasztott, soha meg nem érkezéseket távoltartó gyanakvássá alakítani. Megtanultam, hogy a nyugalmam ijesztő annak, akinek csatatér a lelke, hogy a harmóniámat megjátszottnak látja az, akinek nincs benne hely.
Megtanultam, hogy lehet a legváratlanabb helyen és időben találni legjobb barátra, és azt is, hogy a bizonytalanság nyugalma sokkal többet jelent a biztonságos elnyomásánál. Megtanultam, hogy van, aki értékeli és elismeri a munkámat. Megtanultam lépni és maradni, hallgatni és kimondani, túlérezni és alulbízni, megtanultam magam nem tévedhetetlennek hinni, megtanultam elbukni, és megtanultam mindig továbbmenni. Megtanultam látni az értékeimet, megtanultam megtartani a hitemet, megtanultam ott lenni, megtanultam én lenni, megtanultam lenni.
Megtanultam a leghatékonyabban csomagolni. Mert az új évben is pont elég mindaz, ami egy kézipoggyászba belefér. És nem is kell, hogy az ablak mellé szóljon a jegy.
Legutóbbi bejegyzések