Közzétéve: 2019.12.15. | Kőváry Anett
Öröm. Ami hosszabb-rövidebb időre boldoggá tesz, amitől egy jót nevetsz, amitől szárnyalsz szinte, ami megszépít, ami könnyebbé teszi a legnehezebb nehézségeket is, feltölt, és főleg emlékeztet rá, miért vagy ezen a világon. Mert nem szenvedni. Örülni. Élvezni a legapróbb apróságokat, örömmel belenyújtózkodni minden reggelbe, örömmel beleájulni az esti párnába, örömöt élni és örömöt adni, de legfőképp megtalálni az örömöt önmagadban.
A haladásodban, a fejlődésedben. Hogy türelmesebb vagy most, mint három éve. Hogy talán simulékonyabb is. Hogy nem vagy éhes. Ha éhes vagy, akkor megtalálni az örömöt az ételedben. Egy utazásban. A trópusi esőben, a pár napra magad mögött hagyott kontinentális decemberben, a messziről meglátott összefüggésekben. Megtalálni az örömöt a lényegben, a letisztultságban, hogy már tudod, mi a kevésbé fontos, örülni annak, mikor megérted, hogy nem mások hozzád viszonyulása határoz meg téged, hogy nem kell kapcsolódnod ahhoz, akihez nem akarsz, hogy szabad vagy, örömöt találni a döntéseidben, a leckéidben, a telepakolt hátizsákban, cipelésében és lerakásában, megtalálni az örömöt minden egyedül töltött órában, a harmadik adventi vasárnapon meggyújtott gyertyában.
Az nem öröm, ha a jókedved és a boldogságod valaminek a megszerzésétől vagy birtoklásától függ. Az egyszerű függőség. Nem ad tartós kielégülést, csak átmenetileg hiteti el veled, hogy erre vágytál. Az igazi öröm egyszerűen csak független. Nem árt másnak, nem bántó, nem kárörvendő, nem gúnyolódó. Az igazi öröm csak van. Mindig van. De hajlamos vagy néha elfeledkezni róla. Szigorú és gonosz vagy az örömöddel, elnyomod, megbántod, elrejted, bezárod, hiszen mit szólnak majd mások, ha te csak úgy örülsz. Bolond vagy – mondják majd. Persze, mert ők sem mernek örülni.
Az örömöd ott van benned. Engedd tombolni, engedd ki. Kevés olyan dolog van, ami csak a tiéd. Az örömöd ilyen. Engedd meg!
Legutóbbi bejegyzések