Közzétéve: 2019.12.09. | Kőváry Anett
Azzal még nincs letudva a gyereknevelés, hogy méregdrága iskolába járatjuk. Látja mindenki a szép egyenruhát, gondolja mindenki a stabil családi hátteret, talán már épp elkezdenék vágyakozva irigykedni, mikor olyan ordenáré hangnemben kezd beszélni a pénztárnál várakozó apuka a pénztárnál várakozó, iskolai egyenruhás kislányával, hogy szó szerint remegni kezd mindenki, aki hallja. Egy koszos kabát miatt.
Amilyen nagyjából minden gyereké ilyenkor: hó és sár, olvadás és fagyás között, két évszak határán. Nyolc-tíz év körüli kislány lehetett, volt az apukának 8-10 éve megszokni, hogy a gyerek bizony ilyen, időnként sáros. Mert a gyerek játszik. Játszik, mert kamasz koráig az a legfontosabb kommunikációs eszköze, mert a játékkal, a játékban él meg mindent, amit nem tud elmondani. Játszik, ha fáradt, játszik, ha csalódott, ha szorong, ha boldog, eljátssza a mindennapokat, az ünnepeket, a hétvégéket, a családi veszekedéseket, az álmait, a konfliktusait, a legmélyebb titkait is talán, a gyerek dolga az, hogy játsszon, még akkor is, ha iskolába kell járnia, két cicafarok és három sorminta után megérdemli, hogy szaladjon, hogy fogócskázzon, hogy bújócskázzon, hogy gyerek legyen, a játék is a feladata, éppen kezd beleszokni az új szabályokba, kisiskolás még csak, olyan sok minden idegen, egyenesen kell ülni, nem ficánkolhat, jelentkezni kell, ha szólni akar, teljesíteni kell, ha boldogulni akar, megfelelni is kell, mert máshogy nincs rendszerezett élet, meg kell szokni a sok kellt, meg a nincset, nincs ebéd utáni pihenő, nincs játékóra, csak az a kevés szünet van, akkor meg játszani kell, játszani kell hajlobogva, sapkát elhagyva, pocsolyában tapicskolva, hóangyal után sárnyomot csinálni, játszani kell, nemcsak a gyereknek, a felnőttnek is, le kell ülni néha legózni a szőnyegre, tenyérnyomból állatokat rajzolni, kajla plüssökkel szerepjátékozni, kártyázni és társasozni, fogócskázni kell, fára mászni, hintázni és ugróiskolázni, felnőttként is gyereknek kell kicsit lenni, és nem idegrohamot kapni egy koszos kabát miatt.
Emlékszem, amikor a lányom néhány hónapja úgy kente össze az újonnan vásárolt ruháit a játszótéren homokozás közben, hogy a jól bevált Vanish szappan sem bírt el vele, először megszidtam, miért nem tud a dolgaira vigyázni, aztán végiggondoltam, istenem, hát kalóz volt órákon át, kincseket ásott el a hajó alatt, alagútban csempészték ki a zsákmányt, érdekelte is őt az új ruha, mikor éppen falába volt és kampókeze, meg olyan izéje, amivel az egyik szemét eltakarta, igazi kalóz volt néhány órára, a kalózok pedig nem vigyáznak a ruhájukra, nem tud ő félig játszani, csak egészen az igazi játék pedig koszos, mocskos, tetőtől vizes egészen talpig, sáros, homokos és kavicsos, ötéves volt még akkor, nekem kellett volna gondolkodni, hogy mondjuk nem adok rá még olcsó újonnan vett ruhát sem a játszótérre.
Koszos lesz a gyerek kabátja. Nem egyszer, százszor. Az elmúlt egy hétben többször volt a lányom sínadrágja és kabátja a mosógépben, mint rajta. Mert játszik, mert tűz-víz-repülő az udvaron is a nyakig sárban, meg focizni kell, meg sarazni, és így van jól ez, istenem, minél sárosabb, annál büszkébb vagyok rá, mert játszik, mert él, hát nem lehet a világot sterilen és tisztán megismerni.
Meg kell tanulnia a gyereknek vigyáznia a dolgaira, igen. És meg kell tanulnia az életet is, igen. Nem lesz mindig koszos a kabátja, ahogy megy bele a világba, úgy lesz egyre fontosabb a patika szett, a mit mond más, amikor már nevetséges lesz a sáros kabát, de addig, addig hadd legyen még gyerek, és ne csak úgy legyen gyerek, hogy piszok drága iskolába jár, cserébe apa idegenek előtt leordítja a fejét, úgy legyen gyerek, hogy azért soha ne vonják felelősségre, a gyerekség nem lehet bűn, a koszos kabát nem lehet rosszaság, a gyerekség igenis a sárfolt a kabáton, a fejbúbig homok, a beleesni a patakba, a kiszakadt kesztyű, a kavicsok a csizmában, a gyerekkort nem lehet a pénztárnál lekiabálni.
A gyerekséget csak felelős felnőtt képes engedni, tűrni és szeretni, a maga gyerekségét hozzátenni.
Legutóbbi bejegyzések