Közzétéve: 2019.11.28. | Kőváry Anett
Nem vagyok oda a közösségi Mikulásozásért, úgy vagyok vele, maradjon meg a misztikum, amíg csak lehet, meg amúgy is annyira zavarba ejtő, se nem ember, se nem mesefigura, meg hogy akkor most ő hozta-e vagy hozza-e az összes ajándékot az összes gyereknek, tényleg lát-e mindent, hogy van a repülés a rénszarvasokkal, ahh, bonyolult. A lányomnak viszont jár az élmény, úgyhogy megyünk összmikulásozni. De megszégyeníteni őt nem hagyom.
Azt kérték a regisztrációnál, hogy a minél személyesebb hangulat és üzenet érdekében kedvenc játék, kedvenc mese, életkor, név, és egy rossz tulajdonság, amin változtatnia kellene. A gyereknek.
Miaszar?! Hangsúlyozzuk félig idegenek, de mindenképp egy kisebb tömeg előtt, hogy mi a gyerekem gyengesége? Nemcsak az enyémé, hanem bármelyiké? Nem elég, hogy ő maga küzd a saját kis élete problémáival, hozzuk is nyilvánosságra? Melyik miatt szégyenítsük meg, hogy kicsit még mindig rágja a körmét, hogy mostanában csúnyán beszél (ahogy az összes hatéves), hogy izgága? Vagy más gyereket azzal, hogy nem szófogadó, hogy nem tud labdát pattogtatni, hogy nem megy még késsel-villával, hogy felesel, meg sokat tabletezik és keveset rajzol? Miért ragaszkodunk még mindig évtizedes, bosszantó és kártékony beidegződéshez, ami szerint felnőttként bármit megtehetünk a gyerekünkkel?
Nem lehetne, hogy megpróbálunk a jó dolgokra koncentrálni? Attól a gyerek hibái még megmaradnak, nem válik tökéletessé, nem neveljük burokban, csak mondjuk nem ugrunk a lelkébe páros lábbal a száján keresztül. Nem hinném, hogy vezet bárhová egy kedvesnek beállított, legendás alak által szembesíteni azzal, hogy türelmetlen, hogy nem tud egyenesen vágni, hogy béna a csigavonala. Felnőttként örülnénk ennek? Ha az ovi, az iskola, a munkahelyünk vagy a lakóhelyünk előtt megdorgálna a Mikulás? Vajon melyikünk hallaná szívesen, hogy Jolikám, ejnye-bejnye, még mindig nagyon erőszakos vagy! És te, Józsi, hogy van ezzel az uralkodási vággyal? Marika, te idén is gyenge szarként hagytad, hogy kihasználjanak, Anettkám, neked még mindig nem megy a bizalom, meg a gyengédség? Hát a csúnya beszéd? Jó sok kurvaanyád volt, hallottam, mert figyeltelek! A titokban megevett édességeket is láttam, nem vagy valami erős, se kitartó. És te, Bandi! A rossz felnőttek listáján vagy még mindig a döntésképtelenséged miatt, pont Elek neve alatt, ő meg még mindig nem tud kiállni magáért, hát hogy van ez srácok? Mehet a virgács mindenki csizmájába?
Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai. Durva igazság, nem? (vigyorgos emoji) Annak, aki azt hiszi, nincsenek, annak máris az az egyik, hogy azt hiszi, nincsenek neki. A gyereknek is vannak rossz tulajdonságai. Az őrületbe tud kergetni némelyikkel. De vannak szintek, főképp helyek, hogy hogyan kezeljük ezeket: otthon, családi körben vagy a pedagógusokat is bevonva. Ennyi. Egyelőre, hangsúlyozom, egyelőre! senki másnak nincs köze hozzá, hogy az én gyerekem vagy bárki gyereke miben kell, hogy fejlődjön. Nyilván fog ez változni, a módszerek is durvulhatnak akár, de nincs olyan hiba egyetlen gyerekben sem, amire nyilvános megszégyenítés lenne a megoldás. Törékeny kis porcelánbabák mind, amilyenek mi is voltunk. Minket is odahurcoltak Szabó Zoli bácsi vatta szakállal borított orra elé, hogy elmondja, az aktuális évben épp miért nem vagyok elég jó. Tökéletes módszer és lehetőség ahhoz, hogy önbizalomhiányos, maximalista, szorongó felnőtté váljak.
Nem kell eltűrni a negatív tulajdonságokat, nem kell leborulni a gyerek rossz szokásai előtt, főleg nem szabad úgy tenni, mintha nem lennének. Segíteni kell, hogy elhagyja, hogy leszokjon, de mindenek előtt megérteni, hogy miért csinálja. Megdicsérni minden másért, amiben kiváló, erősíteni benne a tudatot, és a hitet, hogy egyszeri és megismételhetetlen csodáról van szó. Aki lehet, hogy bár rágja a körmét, és időnként süket a saját anyja hangjára, de olyan szeretettel fordul a csoporttársaihoz, olyan kiváló érzékkel viccelődik, olyan vidám és olyan pozitív, hogy azt semmilyen Mikulás sehol a világon nem teheti tönkre.
Legutóbbi bejegyzések