Közzétéve: 2019.11.25. | Kőváry Anett
Volt anyámnak egy kis virágos bőröndje. Fekete alapon sötétebb és világosabb rózsaszínű rózsák díszítették, apró zöld levélkék is voltak a virágok mellett. Puha tetejű kis kabinbőrönd volt, abban hozta a cuccait, ha apával jöttek. Meg akkor is, mikor egyedül szállt vonatra, mint amikor utoljára jött hozzánk. Akkor már nagyon beteg volt, de nagyon hittük, hogy meggyógyul. Június volt, nem túl nagy meleg. Az Erzsébet-hídon át jöttünk haza, mindig rácsodálkozott, milyen gyönyörű Budapest. Beszélgettünk végig hazáig, nem emlékszem már, hogy miről. A kis virágos bőrönd viszont biztosan ott volt a kocsiban, meg visszafelé is, amikor kivittem a Keletibe, a bőrönddel a lábánál várt meg, amíg elindítottam a parkolást. Ott volt a kis virágos bőröndje vele a kórházban is.
Abban adták vissza a cuccait. De előbb odavittük. Furcsa volt úgy kipakolni belőle, hogy tudtuk, ő már onnan soha többé nem jön haza. Jól megírt és megrendezett színdarab szereplőiként tettünk-vettünk a kórteremben. Kipakoltuk a bőröndből a legfontosabbakat, aztán apa betette a középső szekrénybe. Mint az egyik legfontosabb kelléket. Mintha még szükség lenne rá valaha.
Még egyszer szükség volt a bőröndre. Amikor hazaadták benne a dolgait. Hálóingeket, köntöst, egy szürke pulcsit, papucsot, parókát, tisztálkodó szereket, a kis üvegkulacsát. Apával a kazánházban, a földön ülve, pálinkázás közben nyitottuk ki. 59 évet a virágos bőröndbe zárva. Egy élet hirtelen feleslegessé váló kiegészítőit. Tárgyakat, amik nélkül nem volt élet, de amik nélkül volt halál. Egyikre sem volt szüksége ahhoz, hogy elmenjen. Itt maradt minden, szívfacsaróan gazdátlanul. A szürke pulcsijában az egyik rúzsa, mert rúzs nélkül még a kórházba sem. A halálba viszont sminktelenül is.
Kifújjuk az utolsót is, alapozó nélkül, őszintén. Megrendülve vagy bátran, nyugodt szívvel vagy zaklatottan, magányosan, hozzátartozók mellett vagy idegenek között, de végül mégis egyedül döntjük el, mikor tesszük le ezt a testet, mint egy pufira pakolt bőröndöt. Életünk bőröndjét. Beletuszkolva kardigánt, köntöst, rúzst, kulacsot, parókát, telefont, félelmeket, szorongást, érzéseket.
Az élmények viszont, az élmények a bőröndön kívül maradnak. Utazások. Felismerések. Találkozások. Szerelmek. Nem is viszünk magunkkal mást talán.
Legutóbbi bejegyzések