Ezért félelmetes a jóga

Túl vagyok a mai jógán, össze is cimboráltam reggel a megnyugvás ördögével. Ijesztő találkozás volt, az érzés, hogy minden rendben van, hogy béke van bennem, hogy nem keresek konfliktust, hogy van egy kellemes nyugalom a lelkemben, hogy nem bántok másokat, miközben kijelölöm és fenntartom a határaimat a magam védelmére, tényleg démoni volt. A jóga már csak ilyen.

Találkoztam már a mértékletesség veszélyes és retteget gonoszával is a jógán keresztül. Mind közül az volt a legijesztőbb. Már-már primitív és barbár érzés, hogy egy ideje nem halmozok fel dolgokat, nem hajt a vágy drágábbnál drágább, valójában teljesen felesleges divatcikkek megszerzéséért. Nem akarok luxusautót luxusotthonnal, luxusférjjel, luxusyachttal, luxuskosztumüm sincs, egyetlen fekete táskámat úgy két éve vehettem, na mondjuk azt pont egy fast fashion üzletben, ezzel vétkeztem, igaz, két drágább darabom van, az egyiket úgy öt éve kaptam a gyerekem apjától, a másikat meg egy divatbemutatón ajándékozták nekem. De úgy általánosságban jó ideje a “csak annyi legyen, amennyi elég” elv mentén élek, ami mondjuk a fogyasztói társadalom korában ijesztő tud lenni, hát még a fogyasztói vallások szemszögéből. 

Volt már élményem a jógaszőnyegen az egyensúly rémisztő szellemével is. Ha belegondolok, őrülten ördögi a törekvés, hogy szélsőségektől mentesen éljek. Hogy annyit adjak, amennyit kapok. Hogy annyit fogadjak el, amennyit én magam képes vagyok felajánlani. Hogy ne hagyjam a rossz hangulat, a rossz érzések által lehúzni magam, de ne is engedjem bele a lelkem, tudatom az eufóriába, hiszen minden múlandó. Középen állni egy hármas harcosban, egy lábon egyensúlyozni, istenem, bele se gondoltam, hogy talán pont az ördög tartja a lábamat. Középen állni amúgy tényleg ijesztő. Az tud csak középen, egyensúlyban állni, aki gondolkodik, aki nem hagyja kibillenteni magát csalfa illúziók, hamis érzések, lopott igazságok által. Aki egyensúlyban van, az erős. Önazonos és gondolkodó. Kívülről tényleg démonikus szinte. 

A puritánság ördögével is cimboráltam, bevallom. Drága jógaszalonokba sosem jártam, habár a hat éve használt kedvenc jógaszőnyegem tényleg luxuscikknek számít (ez mehetne akkor a fenti vallomáshoz) 18 ezer forintot fizettem akkor érte, ezért ajándékba kaptam hozzá egy hevedert, azt mondjuk nem használom, igyekszem vezekelni majd ezért a pazarlásért. Szóval félelmetes, hogy a világon semmibe nem kerül minden reggel, vagy ha csak este van időm, akkor este, de mindenképp napi rendszerességgel ráállni a szőnyegre a nappalimban. Démoni, hogy csak visszafogottan veszek részt az anyagi körforgásban. 

Az alázatosságot mondtam már? Pokoli. Hagyni az egót a francba, meghajolni az egyénnél nagyobb, okosabb, erősebb, bölcsebb előtt. Az alázatos ember is máglyára való, mind boszorkányok, mert belátók tudnak lenni. Az alázatos ember arcpír nélkül tudja azt mondani: sajnálom. Vagy bocsánat. Igazad volt, tévedtem. Rosszul láttam. Szeretnék tanulni tőled. Legyen úgy, ahogy akarod, mert lehet, hogy én rosszul tudom. Legyen meg a te akaratod. Az alázatos ember ezt őszintén ki tudja mondani, mert így is érzi. Brrrrrrrr… Hátborzongató.

Amúgy a tudatosság a leggonoszabb az egész jógakultuszban, durvább a mértékletességnél is. Saját hitrendszer kialakítása. Önmagunkban hinni. Békében élni bele a világba. Másokat békén hagyni. Elfogadni. Meghallgatni, nem ítélkezni. Elmondani, nem kinyilatkoztatni. Megmutatni, nem erőltetni. Gondolkodni. Erőszakmentesen létezni. Segíteni, támogatni – nem kiabálva, nem tévedhetetlenül, hanem úgy igazan, olykor suttogva, vagy pont szavak nélkül. És megint gondolkodni. A jóga emiatt bazi veszélyes. Mert nem követel, nem büntet, nem uniformizál. A jóga az embert látja és láttatja, a jóga az igaz és igazi létezést segíti, a jóga hisz az eredendő jóságban, ez pedig minden személyi kultuszon alapuló rendszerelméletre veszélyt jelenthet.

Nem a jóga az ördögi, hanem a korlátoltság, a kapzsiság, az emberi butaság. A jóga pedig egy idő után tisztán megmutatja, ki korlátolt, ki kapzsi, ki buta. Ezért félnek sokan a jógától.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry