Erős vagy, anya vagy

Közzétéve: 2019.11.18. | Kőváry Anett

Erősnek kell lenned. A legnagyobb marhaság, amit a szülés utáni depresszióban, vagy az anyaság okozta kimerültségben szenvedőknek tanácsolhatnak. Erősnek kell lenned – nem is tanács, inkább csak elvárás, amivel azt próbálják érzékeltetni, hogy nem gyengülhetünk el, hogy nem vagyunk erősek.

Pedig a francokat nem vagyunk azok! 

Mi kelünk fel éjjel akár ötször-hatszor is, hogy visszaaltassuk a fogzó/mozgásfejlődő/rosszat álmodó/nem kakiló gyereket. A vacak éjszaka után mi mosolygunk rá először, mi indítjuk vele a napot akár hajnalban is. Mi szoptatjuk, mi készítünk neki tápszert, mi pépesítünk, pürésítünk, mi főzünk neki, mi fogjuk a kanalat, hogy végre megtanuljon enni. Mi nézzük türelemmel vagy épp fogösszeszorítva, ahogy a plafon is spenótos lesz, aztán mi takarítjuk ki az etetőszéket.

Mi tisztítjuk meg a nyakig fosos gyereket, közben mi rakjuk be a mosnivalót (előtte a kakisakat, céklásakat, anyatejeseket szigorúan beáztatva), mi teregetünk, mi szárítjuk be a hajunkat, mialatt a gyerek alszik. Mi porszívózunk vállunkon a picikével, mi söprünk és mosunk fel napjában többször is, mi mutatjuk meg megszámlálhatatlanszor, hogy hogy csinál a kutyus/cicus/tigris/kacsa. Mi autózunk a szőnyegen, mi kérdezzük meg, hol van a malacka szeme. Mi nézzük meg a csodaszép babát a tükörben, mi rohanunk az ágy szélére, hogy elkapjuk a gyereket, mi mutatjuk meg neki, hová kell dobni a pelenkát. Mi ülünk a homokozóban, mi mutatunk az égre, ha jön a repülő, mi toljuk haza az üres babakocsit, miközben a gyerek az ölünkben bömböl. Mi tesszük zsebre a száraz diófalevelet, másnap mi vesszük elő a kicsi kincsét, mi jegyezzük meg, hol volt a csiga, hol a katicabogár, hol a szomorú kutyus, hol a kajla. 

Mi visszük este fürdetni, mi brümmögünk a hajóval, mi hápogunk a gumikacsával, mi fektetjük le, mi olvasunk mesét, mi mondjuk el századjára is, hogy már mindenki alszik. És mikor legszívesebben elnyúlnánk a gyerek mellett, akkor mi adunk egy jó éjt puszit a homlokára, mi simogatjuk meg a bársonypuha arcocskáját, mi mondjuk neki, hogy angyalok vigyázzák álmodat, mi osonunk ki halkan, nehogy felébredjen, mi zárjuk be lopva az ajtót. 

És akkor, mikor más aludni megy, mi rakjuk rendbe a lakást, mi készítjük ki a másnapi ruhát, és mi dőlünk az ágyba rongybabaként, fülünket a gyerekszoba vagy a kiságy felé hegyezve. 

És akkor mi kezdjük elölről. 
Nem kell erősnek lenned. 
Erős vagy. Anya vagy.