Erős vagy, anya vagy

Erősnek kell lenned. A legnagyobb marhaság, amit a szülés utáni depresszióban, vagy az anyaság okozta kimerültségben szenvedőknek tanácsolhatnak. Erősnek kell lenned – nem is tanács, inkább csak elvárás, amivel azt próbálják érzékeltetni, hogy nem gyengülhetünk el, hogy nem vagyunk erősek.

Pedig a francokat nem vagyunk azok! 

Mi kelünk fel éjjel akár ötször-hatszor is, hogy visszaaltassuk a fogzó/mozgásfejlődő/rosszat álmodó/nem kakiló gyereket. A vacak éjszaka után mi mosolygunk rá először, mi indítjuk vele a napot akár hajnalban is. Mi szoptatjuk, mi készítünk neki tápszert, mi pépesítünk, pürésítünk, mi főzünk neki, mi fogjuk a kanalat, hogy végre megtanuljon enni. Mi nézzük türelemmel vagy épp fogösszeszorítva, ahogy a plafon is spenótos lesz, aztán mi takarítjuk ki az etetőszéket.

Mi tisztítjuk meg a nyakig fosos gyereket, közben mi rakjuk be a mosnivalót (előtte a kakisakat, céklásakat, anyatejeseket szigorúan beáztatva), mi teregetünk, mi szárítjuk be a hajunkat, mialatt a gyerek alszik. Mi porszívózunk vállunkon a picikével, mi söprünk és mosunk fel napjában többször is, mi mutatjuk meg megszámlálhatatlanszor, hogy hogy csinál a kutyus/cicus/tigris/kacsa. Mi autózunk a szőnyegen, mi kérdezzük meg, hol van a malacka szeme. Mi nézzük meg a csodaszép babát a tükörben, mi rohanunk az ágy szélére, hogy elkapjuk a gyereket, mi mutatjuk meg neki, hová kell dobni a pelenkát. Mi ülünk a homokozóban, mi mutatunk az égre, ha jön a repülő, mi toljuk haza az üres babakocsit, miközben a gyerek az ölünkben bömböl. Mi tesszük zsebre a száraz diófalevelet, másnap mi vesszük elő a kicsi kincsét, mi jegyezzük meg, hol volt a csiga, hol a katicabogár, hol a szomorú kutyus, hol a kajla. 

Mi visszük este fürdetni, mi brümmögünk a hajóval, mi hápogunk a gumikacsával, mi fektetjük le, mi olvasunk mesét, mi mondjuk el századjára is, hogy már mindenki alszik. És mikor legszívesebben elnyúlnánk a gyerek mellett, akkor mi adunk egy jó éjt puszit a homlokára, mi simogatjuk meg a bársonypuha arcocskáját, mi mondjuk neki, hogy angyalok vigyázzák álmodat, mi osonunk ki halkan, nehogy felébredjen, mi zárjuk be lopva az ajtót. 

És akkor, mikor más aludni megy, mi rakjuk rendbe a lakást, mi készítjük ki a másnapi ruhát, és mi dőlünk az ágyba rongybabaként, fülünket a gyerekszoba vagy a kiságy felé hegyezve. 

És akkor mi kezdjük elölről. 
Nem kell erősnek lenned. 
Erős vagy. Anya vagy.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry