Közzétéve: 2019.11.14. | Kőváry Anett
Az a baj, hogy azt hiszed, van időd. Buddhától származik az örök érvényű bölcsesség, ami csodálatosan összefoglalja, hogyan tudjuk elrontani a saját életünket úgy összességében, és a legapróbb alkotóelemeiben is.
Mert ugye hiszed, hogy van időd felkészülni a vizsgára. Az anyaságra. A szeparációs szorongásra, a kisgyermekkorra, az iskolaválasztásra.
Azt hiszed, van időd a diétára, az életmódváltásra, a fogfehérítésre, a választásra, a fejlődésre, a tanulásra, a pihenésre, a lazulásra.
Azt hiszed, van időd a döntésre, a változásra, a megmondásra, az elsírásra, a szakításra, a távozásra, az olvasásra, a nagymosásra.
Azt hiszed, ráér még az edzés, a kezdés, a befejezés, az őszinteség, a kérdés, a kijelentés, az ölelés.
Halogatod a korán kelést, a vezetést, a gyorsítást, a fékezést, a válaszolást, az érkezést, a nem szenvedést, a nagy lépést, a beismerést, az ottlevést.
Azt hiszed, van időd leparkolni, elmondani, csókolni, simogatni, megköszönni, ajtót kinyitni, koncertre vinni, moziba menni, hűtőbe tenni, felfúrni, bekenni.
Azt hiszed, van időd a megoldásra, a parkettázásra, az átalakításra, a nem gondolkodásra, a nem tanulásra, a nem menésre, a nem maradásra.
Azt hiszed, van időd a szenvedésre, a keresésre, az eltevésre, a megértésre.
Azt hiszed, van időd, és közben lekésel jutalomról, élményről, nyugalomról, nevetésről, szeretésről, önmagadról, az életedről.
Legutóbbi bejegyzések