Amikor azt hiszed, ráérsz

Az a baj, hogy azt hiszed, van időd. Buddhától származik az örök érvényű bölcsesség, ami csodálatosan összefoglalja, hogyan tudjuk elrontani a saját életünket úgy összességében, és a legapróbb alkotóelemeiben is. 

Mert ugye hiszed, hogy van időd felkészülni a vizsgára. Az anyaságra. A szeparációs szorongásra, a kisgyermekkorra, az iskolaválasztásra. 

Azt hiszed, van időd a diétára, az életmódváltásra, a fogfehérítésre, a választásra, a fejlődésre, a tanulásra, a pihenésre, a lazulásra.

Azt hiszed, van időd a döntésre, a változásra, a megmondásra, az elsírásra, a szakításra, a távozásra, az olvasásra, a nagymosásra. 

Azt hiszed, ráér még az edzés, a kezdés, a befejezés, az őszinteség, a kérdés, a kijelentés, az ölelés. 

Halogatod a korán kelést, a vezetést, a gyorsítást, a fékezést, a válaszolást, az érkezést, a nem szenvedést, a nagy lépést, a beismerést, az ottlevést. 

Azt hiszed, van időd leparkolni, elmondani, csókolni, simogatni, megköszönni, ajtót kinyitni, koncertre vinni, moziba menni, hűtőbe tenni, felfúrni, bekenni.

Azt hiszed, van időd a megoldásra, a parkettázásra, az átalakításra, a nem gondolkodásra, a nem tanulásra, a nem menésre, a nem maradásra.

Azt hiszed, van időd a szenvedésre, a keresésre, az eltevésre, a megértésre. 

Azt hiszed, van időd, és közben lekésel jutalomról, élményről, nyugalomról, nevetésről, szeretésről, önmagadról, az életedről.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry