Közzétéve: 2019.10.26. | Kőváry Anett
Elengedni. Ami még itt van, de már nem tartozik hozzánk. Ami már csak húz vissza, mint egy teletömött hátizsák. Lelassít, terhel. Szokás, berögzült reakció, tárgy, érzés, kapcsolat, ember.
Felismerni, hogy amivel nincs már dolgunk, annak mennie kell. Hogy sokszor csak ahhoz ragaszkodunk, ami a szemünk előtt van. A fiók mélyén heverő, ezeréves kacat senkinek sem jut eszébe, csak ha véletlenül előkerül. Ha amúgy is dugdostuk, akkor mi szükség rá? Egy rothadó kapcsolat, ami talán már nem is az, csak egy fura biztonságot adó közeg.
Régi kedvenc dalok helyett újakat is meghallgatni. Kávéról teára váltani. Teáról kávéra. Elhagyni mindkettőt a citromos víz kedvéért. Elengedni az aggodalmat, hogy bizalom jöjjön a helyére. Idegeskedés helyett izgatottnak lenni. Szorongás helyett ráfeküdni a létezés ritmusára, hagyni, hogy vigyen, amerre csak mennünk kell.
Elengedni fájdalmat, félelmet, bizonytalanságot, arroganciát, kiszámíthatatlanságot, gyengeséget, túlerőt, alárendeltséget, felsőbbrendűséget, akarnokságot, belenyugvást, kontrollt, szorongást, tervezést, mindent, ami fejlődésünk útjában áll, ami vissza-visszaránt. Elengedni az egót, ne gondolkodjon, ne vágyjon, ne tegyen helyettünk.
Türelmesen megvárni, amíg elég erőssé válunk ahhoz, hogy – hálával mindazért, amit kaptunk tőle – letegyük. Megsiratni, meggyászolni, megkönnyülni, majd menni tovább. Bátran befogadni, ami a helyére érkezik. Másik szokást, másik reakciót, tárgyat, érzést, kapcsolatot, másik embert. Épülni és építeni eleinte a fájdalomban, majd a megnyugvásban. Továbbadni, amit közben tanultunk. Áramlásban maradni. Élni.
Legutóbbi bejegyzések