Közzétéve: 2019.10.23. | Kőváry Anett
Találjunk akkor megfelelő iskolát a lányomnak. Eleve mellbe vágott a tény, hogy egy évvel az iskolakezdés előtt már foglalkozni kell a témával, sőt, nemcsak foglalkozni kell vele, hanem dönteni is ajánlott, ha szeretnénk jó helyen jó helyet. Oké. Kell egy megfelelő iskola a lányomnak. A kérdés csak az, mi a megfelelő neki.
Az oviválasztást se lihegtük túl, hát hogy az istenbe lehet tíz perc vagy fél óra alapján eldönteni, jó lesz-e ott a gyereknek három-négy éven át? Megnéztük az intézményt, amivel a helyi önkormányzat együttműködik, tetszett, döntöttünk. Volt közben olyan ismerősöm, aki az ÁNTSZ-engedélyektől kezdve az összes dolgozó ruha- és cipőméretén át a környék talajmintáinak vizsgálati eredményeire is kíváncsi volt, nemcsak egy, hanem az összes, tehát az összes szóba jöhető óvódánál. Ehhez képest mi a megérzéseinkre hallgatva vittük bölcsibe a gyereket, aki ugyanott folytatta is az ovit, most már a nagycsoport utáni iskola-előkészítőnél jár, és minden ott töltött percet imád. Csakhogy ennek a picit álomvilágnak hamarosan vége. Honnan tudom majd, hol biztosítanak majd neki legalább hasonlót?
Az állami oktatásban minden hitünk és reményünk ellenére nem bízunk már, bármilyen lelkiismeretes dolgozók is legyenek a rendszerben. Ismerjük a lányunkat, tudjuk, milyen közeg az, ahol a neki legmegfelelőbb ritmusban és minőségben fejlődhet: ne legyen túl szabadelvű, de ne is konzervatív. Na de hogy találjuk ezt meg? Elmegyünk nyílt napra, iskolanyitogatóra, tájékoztatókra. Elolvassuk a véleményeket. Meghallgatjuk a szülőket, meghallgatjuk a gyerekeket is. Olyat, akinek tetszett a hely, és olyat is, akinek nem. Megismerkedünk a leendő tanítókkal, az igazgatóval. Bejárjuk az épületet. Meghallgatjuk az ovivezető véleményét is.
És aztán? Ha minden szempont alapján megtaláljuk a megfelelő helyet, csak egyetlen embernek, pont a lányunknak nem lesz jó? Ha túl erős lesz számára a követelményrendszer? Vagy ha túl gyenge? Ha utálni fogja a tanítóit? Ha a tanítói fogják utálni? Ha kis idióták lesznek az osztálytársai? Mi az a pont, ahol bele kell majd avatkoznunk? Hogyan leszünk jó szülők: ha hagyjuk, hogy az iskola tegye a dolgát, vagy ha gondolkodás nélkül állunk ki a gyerekünk mellett?
Hogyan lehet iskolás gyermek szülőjeként nem seggfejjé válni?
Nem akarok majd olyan anya lenni, aki mindig, mindenért a másik gyerekét, a másik gyerekének a szülőjét, a tanítót, az igazgatót, a portást, a közterest hibáztatja. Olyan anya se szeretnék lenni, aki alárendeli a gyerekét a szabályoknak és az elvárásoknak, azzal együtt, hogy hiszek a szabályokban és az elvárásokban, ezek adnak keretet a fejlődésnek. De hogyan lehet ekkora felelősséggel a vállamon jól dönteni? Egyáltalán valós ez a felelősség, vagy csak az aktuális trendek láttatják annak? Hiszen divat minél drágább, minél alacsonyabb átlaglétszámú osztállyal induló iskolába járatni a gyereket.
Viszont – a gyerek apjával maximális egyetértésében – egyáltalán nem szeretnénk, hogy a lányunk olyan közegbe kerüljön, mely hamis értékrendet közvetít. Nem szeretnénk, ha burokban nőne fel, azzal együtt, hogy természetesen óvni akarjuk őt, ahogyan és ameddig csak lehet. És
szeretnénk azt is, hogy ne csak a jogaival, hanem a kötelezettségeivel is tisztában legyen, tanuljon tiszteletet, de közben őt is tiszteljék, váljon elfogadóvá, miközben őt is elfogadják, legyen nyitott, de nyissanak felé is, váljon türelmessé, kapjon ő is türelmet, legyenek vele szemben elvárások, de az övéit is vegyék észre, és mindeközben soha, egyetlen pillanatra se felejtsék el, hogy gyerek ő még, egy icipici gyerek, itt-ott már hiányzó fogakkal, megszeppenten, de a világra kíváncsian, érzékeny, álmodozó, időnként szorongó, de kíváncsi és tudni vágyó pici gyermek, akinek az iskolakezdés talán a második legnagyobb trauma életében a megszületése után.
Megtaláljuk azt a helyet, ahol ugyanúgy megölelik majd, ha sír, mint ahogy az ovijában vigasztalják? Ahol ugyanolyan fontos lesz a véleménye, a gondolata, minden érzése, mint itthon? Bízhatunk újra a megérzésünkben, hogy találunk olyan iskolát, ahol a pedagógusok sajátjukként szeretik a gyerekeket?
Honnan tudom majd, melyik iskola a megfelelő a gyerekemnek?
Legutóbbi bejegyzések