Amikor vasárnap este

Levenni a melltartót egy hosszú nap után. Melegítőbe bújva elnyúlni a kanapén. Onnan gyanakodva szuggerálni a konyhában tornyosuló koszos edényeket. Szégyelljék magukat, amiért nem tiszták. Végigpörgetni mind a 189 csatornát. Legalább kétszer. Céltalanul, kimerülten. Telefonhoz nyúlni, miközben a tévében Agymenők vagy valami meccs. Kiszedni a fenékbe csípődött bugyit. Átpörgetni az Instát, a Facebookot, még utoljára ránézni az emailekre. 

Megnézni a képeket, amik aznap készültek a gyerekről. Mind a hetven-nyolcvanat. Kétszer. Végiggondolni azt a reggeli vitát, hogy mennyivel higgadtabban is lehetett volna. Kitalálni a másnapi menüt, fejben bevásárlólistát írni. Feltápászkodni görbe háttal, kócosan, Túró-Rudi után kutatni a hűtőben. Körülnézni, lát-e valaki a szuszogó lakásban. 

Visszakucorodni a kanapéra. Üzenetet várni. Belenézni a meccsbe, elküldeni a vicces mémet a legjobbnak. Elolvasni azt a cikket az iskolaérettségről, írni a Linda anyukájának, hogy akkor hétfőn, a Miáénak, hogy akkor kedden. Visszatérni a reggeli vitára. Kit érdekel igazából, hogy a homok az előszoba kövén. Felesleges volt megint. Két perc felsöpörni, helyette lett 12 perc morgáskiabálás, száz órányi lelkifurdalás. Bocsánatkérés, ölelés, újragondolás. Önbántás, elhatározás. Majd holnap nem érdekel. 

Vízért is felállni. Megint az edényekre nézni. Majd holnap elmosogatni. Telefonnal a kézben felnevetni valami hülyeségen. Üzenetet várni. Kanapéra fekvés előtt bekészíteni a reggeli mosást, ki a gyerek másnapi ruháját. Egy kivételével az összes ablakot bezárni, kell egy kis levegő éjszaka is. Még öt percre ledőlni. Öt perc múlva elfújni a mécseseket, kikapcsolni a tévét, lezárni a laptopot. 

Megvárni az elektromos fogkefe két percét. A pillákra vigyázva lemosni a könnyű sminket. Kivenni a kontaktlencsét. Mindkettőt. Alaposan arcot mosni. Kétszer. A törölközőn így is kicsi sminkfoltot hagyni. Pizsamába bújni. Megfésülködni. Fűtést kikapcsolni. Gyereket megpuszilni, betakarni. Az ajtaját óvatosan behúzni.

Ébresztőt beállítani. Üzenetet olvasni. A kijelzőre mosolyogni. Az arcot mosolyogva a párnába fúrni.

Minden elképzeltet valósággá álmodni. 

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry