A lányom vagy, szívem, lelkem, mindenem

az érzés vagy maga, az érzelem, a gyengédség, veled és neked elhiszem, hogy én is lehetek érzés és érzelem, gyengédség is, mert érző és gyengéd vagy velem, mert ami köztünk van, nemcsak szeretet, de nem is szerelem, a pici szíved a szívemben, az apró körmök az apró kezeden, a bőröd minden jóságillatoddal, a reggeli szőkeséged az álmos sóhajoddal, a tisztaság, ami kinéz a szemeidből, a tekintet, amiből tudom egyből, hogy te vagy a bölcsebb, a tanár, a mester, én csak a diák, aki kérdezni sem mer, a napfény vagy, a béke, a ragyogás, tőled lélegzik, él és érez a lakás, te vagy az élet, a bátorság, az erő, ami időnként a legrosszabbkor jön elő, akarsz, tudsz és mersz is bátran, néha úgy érzem, te vagy a felnőtt a házban, néha meg elgyengülsz, mint egy zoknigombolyag, olyankor kitépném kis szívedből az összes gondodat, hercegnő vagy, királylány, de szuperhős is, így lesz belőled egyszerre finom és vagány nő is, a lányom vagy, szívem, lelkem, mindenem, az érzés vagy maga, a gyengédség, az érzelem

és egy kicsit az életem.

lányomnak

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry