Közzétéve: 2019.10.09. | Kőváry Anett
Úgy szólt az anyákhoz, úgy ismerte ennek a különösen kusza, időnként félelmetes, nehéz és idegtépő, de lényegében és összességében csodálatos feladatnak a legmélyebb rétegeit is, hogy őt olvasva mindig és minden kétségem elszállt. Tanításainak köszönhetően kezdtem el kiállni én is a tökéletességgel szemben a valódiság mellett, mert könyvei, előadásai, cikkei és bejegyzései által megértettem, hogy sem hibátlannak, sem zseniálisnak nem kell lennem anyaként (emberként sem), egészen egyszerűen valódinak és igazinak kell lennem.
Imádtam, mikor arról írt, hogy egy anya ne vasaljon, inkább szánja azt az időt valami igazán szükségesre és értelmesre, mondjuk arra, hogy a gyerekével tölt minőségi időt. Azóta nem vasalok.
Neki köszönhetően oldódott a szorongásom, egyre gyakrabban és határozottabban hallottam meg a saját hangomat, a gyerekem szükségleteivel együtt. Neki köszönhetően kezdtem elhinni, hogy nem vagyok rossz anya amiatt, hogy időnként elfáradok és elvágyom a gyerek mellől.
Soha nem lehetünk elég hálásak neki, mert velünk együtt jobbá tette gyerekeink gyerekkorát és talán felnőttlétét is.
A legjobb anya volt, köszönöm, Vekerdy Tamás!
Vekerdy Tamás emlékére
Legutóbbi bejegyzések