Amikor tudod, mit kell tenned

Bármennyire is játszod a tanácstalant, valójában pontosan jól tudod, hogy mit kell tenned. Mert ha valamire igen a válaszod, az egyértelmű. Ha viszont már hezitálsz, akkor az bizony nem.

Ha a múltadban egyszer a mostani jelened volt a jövőd, ha az, amiben most vagy, egyszer az álmod volt, ha az, amiben vagy, boldoggá tesz, ha ez az, amit mindig is kerestél, amire mindig is vágytál, akkor maradj. Ha ez az az élet, amit élni akartál, ha úgy érzed, ez a legjobb, ami járhat neked, akkor maradj.

Akkor viszont maradj teljesen. Ne csak félig vagy kicsit maradj, ne csak az elfoglalt hétfőkön légy benne ebben a valóságban, ne csak a hangos családi összejöveteleken, hanem akkor is legyél benne igazán és teljesen, amikor unalmas, amikor valóságos, amikor semmi sem takarja az igazat. Maradj akkor, de közben ne vágyj másra, sem másvalakire, ne legyenek titkos álmaid, abban élj, amiben maradtál, ne ábrándozz, ne keress megnyugvást, ne hajszolj izgalmat máshol, ha maradsz, akkor maradj igazán és teljesen, minden kétségeddel és bizonyosságoddal, akkor ne szenvedj, ne fájj, hanem éld a választott jelenedet, még ha kusza és zűrös is, éld igazán és teljesen, és légy boldog vagy legalább megelégedett ebben a választott valóságodban.

Ha viszont egyszer is másfelé jár az agyad, miközben automatikusan kiviszed a szemetet, ha hamarabb gondolsz át egy másik városrészbe, mint az ágy túlsó felére, ha húzod az időt, hogy ma se érj haza, akkor lépj. Ne a régi vagy az új, ne más miatt, hanem magad miatt. Lépj azért, mert hiszed, hogy többet érdemelhetsz, hogy több járhat, lépj azért, hogy felszabadultan és megnyugodva tudj benne lenni valami másban, akár a magányban. Lépj, mert elhiszed, hogy ez még nem a legjobb, amit kaphatsz, mert elhiszed, hogy van hely, ahol nem a gyomorgörcs, a holvoltál, a mérnemfőztél, a minekaparfüm, a megszállott ex, hogy van hely, ahol annyi csak a probléma, hogy melyik járólap, ki viszi le a kutyát, úszásra a gyereket.

Akár lépsz, akár maradsz, az illúzióval mindig vigyázz, könnyen valóságnak tetteti magát, de ne bízz abban, hogy majd magától, hogy majdleszvalahogy, lépsz vagy maradsz, ne játszd a tanácstalant, mert a válasz ott van magadban.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry