Amikor elengeded a gyerekedet

Amikor először hagyod valaki másra, amikor először alszik az oviban, amikor vége a szoptatásnak, amikor először alszik a saját ágyában, a saját szobájában, amikor először megy át a barátnőjéhez, amikor először engeded a pocsolyába. És habár legszívesebben minden alkalommal magamra kötnéd, tudod, hogy el kell engedned. 

Aprónak tűnő lépések, amikkel valójában már a saját útját tapossa. Csak az irányt mutathatod meg, nem mehetsz elé, nem hajthatod félre sem a szúrós csipkebokrot, sem a csípős csalánt. Hagynod kell, hogy időnként arcon csapja, bőrét megkarcolja, mert csak így fog legközelebb két ujjal óvatosan arrébb tenni minden veszélyesnek tűnő ágat. 

Amikor első nap az iskolában. Amikor konfliktusa lesz az osztálytársakkal, amikor kollégiumba és új városba költözik, amikor randizni engeded, amikor az első buliból várod haza. Amikor a másodikból. A századikból. Amikor először választ rossz pasit. Amikor először csapódik önző baráthoz. Amikor először kér majd meg, hogy ne kísérd be a suliba. Amikor először kéri, hogy egy sarokkal távolabb tedd ki. Amikor először vált rosszul munkahelyet.

Lépések, amikkel személyiségét alakítja. Elmondhatod, szerinted mi és hogyan lenne helyes, de ahogy te se hallgattál anyádra, ő sem fog hallgatni rád. Legalábbis nem mindenben. Legalábbis nem elsőre. És neked hagynod kell, hogy néha átverjék, bántsák, hogy csalódjon, hogy fájjon, hogy a patakba lépjen, mert így tanulja meg megkülönböztetni az értéket a szartól, a hamisat a valótól. Mert csak így tanulja meg, mennyi ereje van, és hogy melyik híd bírja el a súlyát.

Amikor először közli, hogy anya, már nem akarok veled aludni. És te legszívesebben ellenkeznél, szeretnéd, hogy ott szuszogjon melletted, mert csak akkor vagy nyugodt, mikor bordán rúg, mikor a fejedre fingik, mikor ott vagy mellette, hogy utánanyúlj, ha legurulna, mikor félálomban automatikusan ellenőrződ, nincs-e kitakarózva. De engedned kell, hogy a megtanulja belakni a saját ágyát, hogy megtanuljon nem legurulni, hogy megtanuljon betakarózni, amikor fázik, és kitakarózni, amikor melege van. 

Neked meg meg kell tanulnod bízni abban, hogy jól alszik. És újra meg kell tanulnod neked is jól aludnod. Nélküle.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry